Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

III. A gabonaföld

III. A GABONAFÖLD. szálltak alá, hogy a népeket emez áldott növények termesztésével megismertessék. Az egyptomiak Izist, a romaiak Cerest, a görögök Demetert tisztelték, mint a gabnanemüek védistenét, és méltán, mivel eme látszólag igénytelen növényfajok az emberiség fejlődésének egyik legfőbb tényezőjét képezik ; mert, mint dr. Hegedűs szépen mondja: »csak e növényfaj képes állandó földmivelést, czélszerü gazdászatot létrehozni;« mintha az ezer meg ezernyi szálak békés együttléte az embert is az elszigeteltségből való kilépésre, társadalmiasságra ösztönözte volna. És most kérdem : ha végigtekintünk a gabonaföld életén, ha megismerkedtünk nagy jelentőségével, nem látjuk-e, hogy egy ily tanulmánynál, mint a görög mythosban, egymásnak kezet nyújt a költészet és realismus, melyeket a félszegség oly összeférhetleneknek tart, mint a minő a tűz és viz, eczet és olaj, pedig mily szép egészszé olvadnak össze, ha ép sziv-, kedélyes észszel nézzük; szinte bámulunk rajta, hogy eddig oly kérlelhetlenül elkülönítettük e két egymást kiegészítő tényezőt. Hát nem maga a szépészet és költészettan tanítja, hogy csak az lehet szép, a mi igaz, pedig a természet a mily valódi, oly tökéletes szépség. A hibát tehát csak magunkban kell keresnünk, ha azt fel nem találjuk. De ez eltérés a valódi szép- és igaztól oly nagy hiba, hogy a miatt több mintegy ezredév nemzedékei lettek szerencsétlenekké. Ne vegyék, olvasóim, tőlem zokon, hogy ily ko-