Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

III. A gabonaföld

40 III. A G »RN

AFÖLD. moly hangot pendítettem meg, de a búzaföldről szólottam, mely mindennapi kenyerünket adja. Nem tarka futó képet akartam ecsetelni: hanem az oly fontos növényt környezetével, jó barátaiés elleneivel együtt bemutatni. Hogy minő nagyjelentőségű a gabona, azt talán alig szükséges mondanom. Ha elvezetném olvasóimat a tarlón kalásztgyüjtő szegény elhagyott vénasszony kunyhójától a tündöklő palotákig ; ha egy tekintetet vetünk a nemzetek és államok életébe : azonnal világossá lesz az előttünk. Csak két éven át hangozzék e rémkiáltás: »Nincs termés !« felhatol az a kunyhóktól a királyi palotákig, s vajmi gyakran mint a tóba dobott kő, ép a legtávolabb partokon vet nagy hallámgyűrüket. A mult század végén Mária Antoniette még elég naivul mondhatta, mikor kenyér hiánya miatt zajongni kezdett a nép: »Ha nincs kenyerük, adjatok zsemlét nekik.« Azóta az idők sokat változtak; ma már a fejedelmek is kezdik tudni, hogy csak elégült népek uralkodója lehet valóban boldog. Elégedettség szülte nyugalom és szellemi fejlődés pedig csak azon népeknél képzelhető, melyek mindennapi kenyerökkel birnak. Oh, igen, mert ki az anyagiakkal küzd, feledi a szellemieket, ezek nélkül pedig boldogság, önállóság, valódi szabadság nem létezhetik. Az aranyló búzakalász tehát nem csak a jólétnek, de egyszersmind a szabadságnak is jelvénye