Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

III. A gabonaföld

III. A GABONAFÖLD. terséges természtmények, melyek a mivelés által nyert tulajdonaikat megtartották.« E nézetet osztja egy franczia füvész is, ki azt hiszi, hogy a déli Európában vadon termő Elymus nevü pázsit fűnemnek fajtája. »E nézet valószínűséget nyer az által, hogy a buza csakugyan a pázsitfüvek (graminae)természetes családjához és a Linné háromporodás (Triandria) sergének kétbibés (Bigynia) rendébe tartozik. Természetes, hogy a különböző mivelésmód, égalj és talaj befolyása alatt számos válfajra oszlott. Ezeket, tekintettel a füzérnek alkatására, két főcsoportba szokták egyesíteni, s maga a nép is úgy különbözteti meg, mint szakálasokat és szakáitalanokat (barbatum et inberbae), de e megkülönböztetés sem egészen találó, mivel a tapaszfalat azt mutatja, hogy némely szakálos faj, mivelés által szakáltalanná válik.« A buzanemüek másik faját a tönkölyfélék képezik. A tönköly (Triticum spelta Dinkel vagy Spelz) szintén több válfajra oszlik. Ez a búzánál is szebb lisztet ad s leginkább Németországban termelik a Neckar és Rajna vidékén. A búza alkatrészeit keményítő, sikér, czukor, mézga, korpa, viz képezik. A sikér az, ami a kenyértésztának szijasságot, rugalmasságot s a mézgával együtt táplálékonyságot [ad , mely tulajdonságai miatt a búzának oly fontos szerepe jutott a népek életében emberemlékezet előtti idők óta. A búza története az őskor homályába vész el, de hitregékből tudjuk, hogy minő tiszteletben tartatott, sőt istenittetett. E hitregék szerint maguk az istenek