Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

III. A gabonaföld

30 III. A G »RNAFÖLD. pithatjuk termésünket, hanem még gyönyört is nyújt. Minden rög, minden virág, minden gyom, s az állatok, melyek ott laknak, megszólalnak, és saját nyelvökön adnak felvilágosítást mindenről, mit tőlök kérdezünk. Mi szép e rejtélyes, és mégis nyilt társalgás, miből megtudjuk, minő a talaj, érti-e hivatását a gazda, van-e kilátása jó termésre ? Főleg tavaszszal lesz beszédessé a gabonaföld. Ha a nap elolvasztotta a hegyek havát, s a megáradt patakok vigan rohannak alá mint hírnökök, kik magas őrhelyökröl nyargalnak a lapályba meghozni az örömhírt, hogy érkezik a rég várt kikelet : ekkor az utjokba eső cserjek és fák földiszitik magukat zöld lomb- és virág-koszorúkkal. A gabonaföld sem marad el, alig öltötte le hóleplét, a szél még ingatni sem birja fölkapó leveleit, már többfaju gyomok ütik föl a gabona közt kevésbbé kényes fejőket. Az elsők szerény kis virágok, de megjelenésök már tanújelét adja annak, hogy minő a talaj, alkalmas-e a gabona-termelésre vagy nem ? Im egy igénytelen kis gyom, melynek szára alig egy arasznyira emelkedik föl a talaj felett, s láttára örömmel mondja a szemlélő : »Ah, hol ez terem, az szép korhany föld!« Ugyan melyik az a növény ? A félig gyapjas, félig szőrösszáru kis barna vörösnyilásu piros kanafáj (Lamium purpureum), melyet oly szépen nevez el