Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

III. A gabonaföld

— III. A GABNAFÖLr. 31 a német Bicnensaugnak, mivel kora tavaszon a köpüből kiszálló méhek eme virág kelyhéből szivják az első, édes táplálékot, ez számunkra a tavasz első anyai emlője; mellette a zöldes sárga háromszögletű virágú kis pásztor tarsóka (Hirtentäschchen) ugy tűnik föl, mint egy szegény, halvány kis liba-pásztor a piros-pozsgás falusi gyerkőcz mellett, pedig az ő megjelenése is jó talajt jelent, s mégis egyik napról a másikra mindinkább háttérbe szorittatik az újonnan érkező czifra vendégek által, megjelenik a kékvirágu hetyke szarkaláb (szarkvirág, Ritter-sporn) a gyönge csillaghur (Vogelmiere) apró, fehér csillagaival, a vadmustár czérnaágaival csak amúgy kapaszkodik ki a többi közöl, mintha ép az ő sápadtsárga kis virágai volnának a legszebbek; ily társaságból a jó földet kedvelő aggó üszögőr (senecio vulgaris) sem marad el. Mint a bál királynéi szokták, utoljára jelennek meg a búzaföld legkitűnőbb virágai is, a szép nagy kékcsillagu búzavirág és a fejét büszkén magasra emelő lángszin pipacs (Klatscbrose), még pedig ez utóbbi, néha oly nagy számmal, hogy az egész föld piroslik tőle, s láttára kipiroslik a gazda arcza is a méregtől. A határbarázdák már épen tarka virágszalagokat képeznek, melyek a zöld vagy már aranyló gabonaföldek gyönyörű választékát képezik, a természet keze által font eme szingazdag, illatos füzérekben. Gazdag termőföldeknél ott találjuk a mezei szegfűt, héla zabot (avena fatua), a kis-szulákot (Ackerswinde) kúszó indáival , az illatos fehérszirmu orvosi szikfüt (Chamomilla), a jó földet kivá-