Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

II. A tavasz egyik liirnöke

II. A TAVASZ EGYIK HIliKÖKE. 23 Ekkor kezdenek az útra készülők sorakozni. A betegeket s gyöngéket különválasztják, snem engedik, hogy társaságukban útra keljenek, néha meg is ölik ezeket. Ha szeliditett gólya vetődik közéjök, ezzel kiméletlenül bánnak. Ez a hires gólya-biróság, melyet a néprege nagyon-nagyon is felcziczomázott, de alapjában való. Szeptember elején e gólya-csapatok valóságos hadtestekké alakulnak. Shaw 1722. a Karmél hegyén három vonuló gólya-csapatot észlelt, mely csapatok mindenikének átvonulása hosszat tartott. Indulásuk előtt azonban mégegyszer fölkeresik régi fészköket, s attól heves, mondhatni, izgatott kelepeléssel vesznek bucsut; aztán utrakelnek szép csavarvonalokban mind fölebb emelkedve, folyton kerengve, mig végre elvesznek láttávolunkból, magukkal vívea szebb évszakot. Igyekeztem részrehajlatlanul leirni a gólyát, s itt-ott kiemeltem azt is, hogy nem oly ártatlan, mint minőnek sokan tartják; de azért tudom méltányolni az embereknek iránta tanusitott rokonszenvét, mert: »bizalom bizalmat kelt« s az embernek is jól esik, ha látja, hogy egy állat ragaszkodik hozzája. Ezen szép tulajdon pedig megvan okos madarunknál, s feltalálnók azt sok más madárnál is, és hasznosabbaknál, csak viseltetnénk irántuk annyi előszeretettel, mint a gólya iránt. Különösen a fiatalan befogott teljesen megszelidül. Gazdáját ismeri,'ahhoz való ragaszkodását minden tőle telhető módon kimutatni igyekszik. Szabadon ki és berepül, hanem mikor a vonulás ideje jő, mikor látja társait fenn a magasban