Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

II. A tavasz egyik liirnöke

22 II. A TAVASZ EGYIK HÍRNÖKE. ludtojás-nagyságu tojást rak le, melyeket a nőstény egyedül költ ki. A fiak eleinte tehetetlenek és szüleik által oly gondosan őriztetnek, hogy mig fiaik lábukon állani nem birnak, soha sem távoznak el egy időben mindketten. E korszakban legérdekesebb családi életök tanulmányozása. A két öreg miként jár egymás kedvében, mint hoznak felváltva egymásnak egy-egy »delicatesset,« például gyikot, vagy kigyót, sat. Aztán elfecsegnek együtt kelepelve a legkülönbözőbb modulatiókban, mig egyszerre élénk taglejtésekkel kisért heves, hangos kelepelést hallatnak. Ekkor már baj van ! a házibéke megzavartatott, s oly hatásteljes családi jelenetnek tanúi vagyunk, minő több éves házasok között szokott előfordulni változatosság kedveért; a boszantó benne csak az, hogy tettlegességre kerül a dolog, csőrükkel egymás ellenében vítőr gyanánt élve. Az egésznek vége mint a tragikomédiákban: érzékeny kibékülés. Mikor a nagyreményű fiatalok szárnyra kelnek, nagy mozgalom vehető észre az egy községben lakó gólyák között. Ekkor kezdik meg manővereiket, együttesen röpülésre tanitván fiaikat. Ez junius vége felé szokott történni. Ámde a gólya nagyon kedveli a meleget, és már augusztusban észrevéve a légmérsék változását az ő felsőbb légregiojában, előkészületeket tesz téli útjára. Ekkor valóságos hadtestekbe összevonulva teszik gyakorlataikat. Csoportokba gyűlnek, s e csoportok bizonyos helyen több ezerre menő számmal jelennek meg.