Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

II. A tavasz egyik liirnöke

14 II. A TAVASZ EGTJK HÍRNÖKE. nőkét. Sok helyen azért lett kegyelet tárgyává, s alkalmasint ebből magyarázható ki a róla szóló szép rege, mely szerint a kis gyermeket a gólya hozza. Igen, az uj életet, a természet egy uj virágkoszoruzott, mosolygó gyermekét : a kikeletet. A rómaiak korában, mely időből a fentebbi rege is származik, már jól ismerték, és Juvenal meg is énekelte: Serpente ciconia pullos Nutrit et inventa per devia dura lacerta : Ilii eadem sumtis quaerunt animalia pumis. Azonban teljesb ismeretére csak ujabb időben jutottak, a min épen nem lehet csodálkozni, tekintetbe véve, hogy a természettudomány az ujabb kor vivmányának nevezhető. Még néhány évtized előtt a gólyát egy családba helyezték a gémekkel, pedig első tekintetre szembeötlő a közöttük létező különbség. Külsejének részletes leirását nem adom. Ki ne ismerné a hosszú, vöröscsőrü és lábu fehér madarat szép fekete evező tollaival P A mikor őt tó melleti zöld réten nyugodtan sétálni látjuk s öszszehasonlitjuk a viz szélén szoborrá merevülten zsákmányt leső szürke gémmel, azonnal észreveszszük a köztük létező alaki különbséget. A gémnek aránylag hosszú, vékony nyaka és egész testtörzse összenyomott, lapos, mig a gólyáé kitelt. Emennek belszervezete az állitólagos közel rokonságának határozottan ellentmond. Csontváza sokkal izmosabb. Nyelve feltűnően kicsi. Hangszerveik is különbözők. A gólya csak ha ingereltetik, hallat halk sziszegést, de sajátságos kelepelésével nagyon jól ki tudja fejezni magát társai előtt, mig a nálánál sokkal