Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

II. A tavasz egyik liirnöke

II. A TAVASZ EGYIK HÍRNÖKE. 16 butább gém egyhangú, rekedt krákogása a kelepelő gólyanyelvnél sokkal szegényebb. Szokásai, életmódja, hajlamai, képessége már épen kétségbevonhatlanná teszik azt, hogy nem áll közelebb a gémhez, mint akármely más hosszucsőrü, hosszúlábú gázló madárhoz. Tanulmányozzuk kissé madarunk életmódját; lássuk, mennyiben érdemli meg azon vonzalmat, melylyel iránta annyian viseltetnek, s mely a régi korban valódi cultussá fajult vala, mert Thessáliában azt, ki gólyát megölt, halállal büntették. Más helyen azt hitték, hogy a gólya emberré változik át. Az ősrege szerint a gólya Antigone, Lamacedon leánya volt, kit a Junóval folytatott versenyzése és dicsekvése miatt kárhoztattak arra az istenek, hogy hangját elveszítse. A keleti s éjszaki népregében egyaránt szerepel, s a nép ma is bizonyos babonás tisztelettel viseltetik iránta. A magyar földmivelő ép ugy, mint a német vagy franczia szentül hiszi, hogy ha fészkét szétrombolják, üszköt hozva, felgyújtja csűrét, mig ellenkezőleg az a ház, melyen gólyafészek áll, villámcsapástól meg van óva. A gólya téli tanyájáról márczius közepe táján érkezik vissza nagy csapatokban. A himek mindig pár nappal előbb, mint a tojók, s megérkeztök után azonnal régi fészkök kitatarozásához fognak. Augusztus végével ismét elhagynak bennünket. Világpolgár lévén, Norvégiától kezdve Afrika belsejéig, és Spanyolországtól Szibériáig s Kináig mindenütt található. Kiválóan kedveli a lapályt,