Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

X. Egy üldözött

X. EGY ÜLDÖZÖTT. Ill Minő indokolatlan a kigyók feltétlen üldözése, kitűnik abból is, hogy nemcsak a mi mérsékelt égaljunk alatt alig tartózkodik két mérges faj, hanem az oly hirhedt amerikaiak között is valóban veszélyes aránylag kevés jő elő. — Maximilian ujwiedi herczeg szerint Guyana- és Braziliában nem ismernek egyetlen példát sem arra, hogy az óriás kigyó (Boa constrictor) valaha embert vagy csak gyermeket is megölt volna. A 30 láb hosszú anakondától (Boa murina s aquatica) sem fél senki, még kevésbbé félnek a 12 láb hosszú kutyafejű óriás kigyótól (Boa canina) daczára annak, hogy ez gyakran lopózik a házakba. Veszélyesek az indiai bhytanok, emez óriás kigyók, melyek 30 láb hosszúak, a kopra (szemüveges kigyó. Naja tripudians), az amerikai csörgő kigyó. Hazánkban különösen két mérges faj ismeretes: a beri kigyó (Coluber berus) és a homoki vipera (vipera ammodytes). Azonban ezek is sokat veszítenek veszélyességükből azáltal, hogy elvont magányban élnek szirtrepedékekben vagy az erdő sűrűjében s ingerlés nélkül nem támadnak. Leggyakoribb kigyófaj nálunk a mindenütt üldözött szép, ártatlan úszó sikló (Trapidonotus natrix. Ringelnatter). E kecses állat 2—4 láb hosszú. Színezete fölül kékes-, néha barnás szürke, pikkelyein sötétebb foltokkal, alul feketés fehér foltokkal. Fejének hátulsó felén egy sárga sávoly látható, mely fejtetején szivalaku, mi által azonnal megkülönböztethetni más kígyóktól. Rendszerint folyamok és tavak nádas s fiizbokros partjaiban levő üregekben tartózkodik, mivel ott legkönnyebben jut táplálékaGr. Lázár K. »A szabad természetből.« 8