Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

X. Egy üldözött

114 X. EGY ÜLDÖZÖTT. hoz, s mivel fürdeni nagyon szeret; erdős helyeken a vizárkokat keresi fel, de nem ritkán találhatni keritések mellett, főleg ha közelben bozót van. Táplálékát férgek, egerek, gyikok, békák képezik. A melegnek nagy barátja s télire nem a verőfényes helyeket keresi fel, hanem szivesen húzódik a házakba, istálóba vagy befurakodik a párolgó szemétdombba, s ha erre sincs alkalma, földüregbe rejtőzik. Tartózkodási helyéhez hü marad, ha csak el nem zavarják onnan. Falusi birtokom kertajtajának kőlépcsője alatt egy több éven át háboritlanul élt, s nem egyszer láttam rejthelye közelében a napon sütkérezni, de csakis ha dolgozószobám ablakánál csöndesen állva észleltem, mert különben a legkisebb zajra vagy visszavonult tanyázó helyére, vagy egy közeli rózsabokor alatt tünt el. Ezen óvatosság sok ideig megmentette az üldözéstől, vesztét pedig iránta való jó indulatom okozta. Kedvenczem elpusztulása nagyon kellemetlenül hatott reám, s az életben vajmi gyakran jutott eszembe szomorú vége, — neme az önvádnak ért miatta. — Miért csepegtettem bizalmat beléje, ha őt megóvni nem birtam ? Miért dobtam neki észrevétlen egy-egy csábitó falatot, melytől eleinte ijedten elsiklott, de amelyhez utóbb visszatért, ha meggyőződött, hogy veszély nem fenyegeti P Miért léptem barátságosan eléje, hogy elaltassam óvatosságát ? Szegény állat! utóbb hitt bennem, nem csúszott ijedten tova, ha ablakomnál megjelenni látott, sőt a sárga rózsabokor tövéhez vonulva fénylő szemeivel feltekintett, és ártatlan villás nyelvét finom nyil-