Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

I. Kell jönnie

J. KELL JŐNIE. 3 Előbb fájdalmas mosolyt idéz elő látásuk, talán el is fordulunk tőlük, de majd kétkedve s mégis bizva tekintünk feléjök. »Ki tudja ?« súgja egy titkos hang. . . . »Meg ez a merev, tetszhalott lét!« A harcz kezdetét vette. Szemrehányólag kérdjük: »Szabad-e elcsüggednünk?« s nem sokára kiáltjuk : »Fel, küzdelemre!« Ekként van ez az emberi s némileg a természet életében is. Egaljunk a téli évszak alatt lakásunk szük területére szorít, s mily jól esik ekkor oda menekülhetnünk ! Feledjük egy időre, mit a német költő mondott : »Bewegung ist das Leben, Stillstand ist der Tod.« Azonban a mozdulatlanság csak önámitás. Tettvágyunk kedvezőtlen viszonyok között alásülyedhet a fagypontig, de teljesen nem dermed el. Miért hogy eme lankadtságnak közepette is oly vidámitólag, biztatva hat reánk a kandallóban lobogó láng ? x Mivel az a meleg, a mozgás, az élet képviselője szük menhelyünkben. Ekként van az a természetben is. Rendre gyérebben jelentkezik a vihar, kandallónkban mind gyakrabban elhal a láng, és ereinkben melegebben kezd csergedezni a vér. Egy, még nevezhetlen, vágy száll meg. Mintha künn a természetben is uj élet, uj mozgalom forrongása vette volna kezdetét. 1*