Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

IX. Szárnyas útonállók

104 IX. SZÁRNYAS ÚTONÁLLÓK. a csibevadászatai által okozott kárt. Hol nagyobb számmal fordul elé, vagy ott, hol rákapott egy baromfi-udvarra : ez esetben teljes joggal üldözhető de addig, mig erdőn, mezőn barangol, kár bántani. A kánya társaságkedvelő madár, s az alföld téréin itt-ott levő kis szálas erdőcske- vagy nagyobb ligetekben gyakran 20—30 pár fészket is láttam. Legérdekesebb e madarat ily helyeken észlelni. Korán reggel, mikor a hajnalpír már elöntötte a távoli láthatár szélét, a veresbegy ballatja kellemes reggeli dalát, egy-egy harkály szorgalmasan kopogtatja a fa oldalát, a kakuk is megszólalt, a vadkácsák fenn a magasban hápogva húzódnak valamely távoli nádas felé, s a fűben vigan pitypalatyol a fürj : csak akkor kezd még ébredni a kánya. Egyik a másik után száll fel balkan, lustán s panaszos: »hi, hia« szavát hallatva, csöndesen repkedi körül az erdőt, mind magasabbra emelkedve, mig rendre mindenik elvész szemünk elől. Ilyenkor szétoszlanak a térség felett, mely kedvencz vadászteröket képezi. Ott látjuk egyenkint bolyongani nagy köröket vonva. Leginkább szeretnek lekaszált rétek és tarlók felett lebegve vadászni. Itt 100—150 láb magasban úszik tova a légbeu, mig vagy egy gyikot vagy egeret pillant meg. Gyakran leszáll s tova sétálva szedegeti fel a szöcskéket, a csigákat s mindenféle rovart. Meleg napokon a déli órák alatt pihenni szeret, de nem az erdő árnyába vonulva, hanem valamely buzakereszt, vagy széna-halom tetejére szállva, hol egyenesen, mozdulatlanul elszunnyadoz 2—3 óra hosszat, ha nem zavarják.