Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

IX. Szárnyas útonállók

103 IX. SZÁRNYAS ÚTONÁLLÓK. ellenében; sőt még ezt is rösteli, és ha dögre talál, eszébe sem jut más zsákmány keresésével fárasztani magát. Ha azonban az éhség kényszeríti, nyulfiakat, foglyokat, kacsákat vadász vagy még szivesebben békák, gyikok után néz, mivel ezekhez könnyebben hozzájuthat. Ily szemtelen vadászat módját azonban épen nem tulaj donithatom butaságnak, mivel okos ; hanem határtalan tunyaságnak, melyből csakis maró éhség birja felverni. Különös előszeretettel viseltetik csibe- és libapecsenye iránt, annyira, hogy ily Ízletes falatok kedveért megtagadja természetét, sőt megfeledkezik óvatosságáról is, és a baromfi-udvarról az emberek szemeláttára elkap egy-egy tapasztalatlan, nagyreményű libácskát. Jaj aztán az olyan baromfi-udvarnak, hova egyszer odakapott, mivel ép ugy, mint a héja, ellát oda naponkint, még pedig oly pontossággal mindig ugyanazon időben, hogy e tulajdona miatt inkább beillenék némely kisváros toronyórája igazgatójának, mint a harangozó. Ezen tulajdonsága miatt sok ellenséget szerzett magának; különösen a falusi gazdasszonyok vannak elkeseredve ellene, ami aztán nagy veszedelmére szolgál, mert akár mit is mondjunk, csak mégis sok tekintetben enged a háziúr nejének, s üldözőbe veszi azt a gonosz szárnyas zsiványt, amely annyi boszus órát okoz nejének. Én sem merem megkísérteni a sok alapos panaszszal szemben teljesen fehérre mosni akarni a megátalkodott csibetolvajt, hanem azt mégis ki kell mondanom, hogy a haszon, melyet e madár káros állatok pusztítása által hajt, legalább is egyensúlyozza