Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

A madarak - I. Kártékony madarak

64 A KÖZÖNSÉGES HÉJA. valatú felszínnel, mintha finom hamu-réteggel volna hehintve. Pofái és barkója feketék; nyaka fehér; melle, hasa élénk rozsdavörös; sonkja és csődéi sárgák. Erdőben magas fán fészkel. Vándor-madár, mely télire melegebb tartományokba vonúl. Kitűnő röpülő, és merész ragadozó. Táplálékát apróbb madarak képezik, főleg pacsirták, fecskék, dalos madarak; de a galambokat s más nagyobb madarakat is üldözi. Láttam, a mint sikerrel vadászott egy nálánál jóval nagyobb vadkacsát. Bagolykunyhóból lőhető, mivel szenvedélylyel csap a suholyra. A közönséges héja. (Der Habicht. F. (Astur) palumbarius.) Hossza majdnem két lábnyi, a miből azonban kilencz hüvelyk farkára esik. Fogalt csőre rövid, s erősen ívelt. Csődéi, szivárványa és sonkja világos sárgák. Feje és háta sötétbarna. Alul fehér, a fiatalnál sárgás, s ékalakú, barna foltokkal tarkáit. Barna farka sötétszürke, keresztsávolyokkal csíkozott. Lomberdőkben tanyáz, honnan rendesen ellát a falvakba is. Rabol mindenféle szárnyast és emlőst, a melyet leküzdeni tud. A foglyok, vadgalambok, nyulsüldők, rigók, apró dalosok legveszedelmesebb ellensége. Falánksága és vérszomja mellett vakmerő, s a legkisebb tartózkodás nélkül csap le a baromfiudvarra, a honnan egy ártatlan csibét, vagy elhízott