Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

Az emlősök - I. Kártékony emlősök

24 AZ EVET. A PELÉK. Az evet. (Das Eichhorn. Sciurus vulgaris. S. alpinus.) Az evet annyira ismert állat, hogy szükségfelettinek tartom hosszabb leirását adni. Hossza 8 hüvelyk, farkáé 9 h. Feketebarna szemei élénkek. Hosszú, hegyzett fülei pamacsban végződök. Nyaka rövid, teste karcsú. Szinezete különböző; többnyire fölül sötétbarna, alul fehér, de találtatnak szürke, rozsdavörös, sőt tarka példányok is. Egész Európában honos. Lomb- és tűlevelű erdőkben tartózkodik elhagyatott szarka- vagy varjúfészekben, vagy annak hiányában maga rak fészket. Táplálékát főleg dió, mogyoró, makk képezik ; de miután a hasznos madarak tojásai és fiainak elrablása által sok kárt okoz, kíméletet nem érdemel; mindamellett némi rokonszenvvel viseltetünk emez örökvidor, ügyes, élénk állat iránt, e ott, hol nagy számmal nem jelenik meg, némi elnézéssel is viseltethetünk iránta, annál inkább, mivel ugy is van egy ellensége, a nemes nyesi, mely gondoskodik arról, hogy az erdő furfangos kis bohócza túlságosan el ne szaporodjék. A pelék. • (Die Schläfer. Myoxu?.) A pelék, az evet legközelebbi rokonai, mondhatnám kisebb testvérei, mivel nagyságukon kivül csak is fejők és fogrendszerök alkotásának némi csekély eltérése által különböznek attól. Hazánkban négy fajuk van: az éti pele (M.