Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

Az emlősök - I. Kártékony emlősök

A PELÉK, 25 glis- Siebenschläfer. Bilch). Patkány-nagyságú, karcsú, hajlékony. Színezete : fölül szürkés- barna, alul fehér. Szemei körül barna kör észrevehető. Füle csupasz. Préme lágytapintatú, bársonyszerü. A cser pele (Baumschläfer. M. dryas) az előbbinél jóval kisebb, farkával együtt hét hüvelyk hosszú, szőre tövénél szürke, hegyén a prémnek megfelelő színezetű, azaz a hátán rozsdabarna, alúl fehér. Fülei mögött szürkés-fehér folt látható. Pofáján keresztül egész füléig fekete sávoly húzódik Farka fölül sötét barnaszürke, alul szenyeszszürke, hegyén világos rozsdaveres. A kerti pele (Gartenschläfer. M. nitela.) Nálunk nagyon ritka. Friwaldszky Imre Nógrádmegyében talált egy fészket öt fiúval. Az előbbihez sokat hasonlít, s tőle abban különbözik, hogy farkának csak a vége bolyhos. Testhossza 4 V2 h. farkáé 0V2 Fületövénél fehér, s azon fölül fekete folt van. A mogyoró pele (Haselmaus M. avellanarius) csinos ártalmatlan állat, melynek leírását csak azért adom, hogy olvasóim meg tudják különböztetni kártékony rokonaitól, és oltalmuk alá vegyék. Hossza 5 V2 h., minek majdnem fele farkára esik. Fölül, alúl világos rókaveres, csak melle és torka világosabb. Farka kevéssé bolyhos, s szőrzete kétsoros. Fülei kerekdedek. Elterjedési körük nem egyforma, valamennyi között legelterjedtebb és legszámosabban jön elő a kártékony éti pele. Nálunk minden nagyobb lomberdőben található. A kerti pele főleg Közép-Európa lakosa.