Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

Az emlősök - I. Kártékony emlősök

AZ ERDEI MEDVE. Cl nem Isten csapása, hanem olyan, melyet mindig előidéz az elvállalt hivatás hézagos ismerete, a tunyaság, előítélet és babona. Igyekezzünk tehát az állatok között is kiösmerni igazi barátainkat és ellenségeinket, s szemléletűknél ne engedjük magunkat előítéletek által vezettetni, melyeket ugy is előbb-utóbb megkeserülünk *). 1. Kártékony emlősök, és olyanok, a melyek, szerfeletti elszaporodásuk által lesznek azokká. Az erdei medve. (Der braune Bär. Ursus Arctos.) Testalkata nehézkes, tagjai otrombák, feje gömbölyű; előálló orra rövid; homloka széles ; szemei, fülei kicsinyek, farka nagyon kurta. Öt ujjas lábai erős karmokkal fegyverzettek; széles talpai csupaszok. Bundájának tömött szőre barna vagy szürkés-barna, a fiatalé borzas, az öregé lesimult. Az európai ragadozó állatok legnagyobbika. Hossza 5—6 láb, felállva négy láb magas. Súlya 4 —5 mázsa. Havasi erdeinkben még gyakori székelyföldön, Máramarosban, Hátszegvidékén, a szebeni, brassói, radnai, fogarasi havasokon. A magánosságot kedveli, és nappal az erdők sűrűjébe vagy szirtek közé, mély szakadékokba rejtőzik, mindamellett *) E munkában a clúvad (ragadozó vad) kivételével teljesen mellőzöm a vadászat körébe tartozókat, minthogy azokról vadász-törvény által van gondoskodva.