Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
Október
72 hőmérsék emelkedik, könnyen elromlik a vad. A romlás az agyvelőtől veszi kezdetét, — miért is ha távolabbi elszállításról van szó és egyáltalában, ha a vadhús felhasználása nem azonnal történik: czélszerű az agyvelőt is eltávolítani. Ha a vadászterületről egyenesen hazaszállítjuk a vadat, akkor a tüdőt, májat s a többi nemesebb, a konyhán felhasználható belrészeket a vad testébe visszateszszük. Németországban régi vadász szokás, hogy akinek vadászterületén a vadat elejtette a vadász, attól a vadnak bizonyos részét kapja („vadászrész" = ,.Jaegerrecht") — és pedig a fejet, nyakat és a három bordát, továbbá a nyelvet, torkot, szívet, tüdőt, májat, vesepecsenyét és némi fagygyút, amennyit puszta kézzel leszedhetni. — Ami a vadnak a vadászterületről történő elszállításra való előkészítést illeti, még a következőket jegyzem meg: Mindenekelőtte keresztbe kötjük a vadat, miután a lábakat felhasítottuk s átbujtattuk volna; a mely műtét a következőkép történik: a térdhajlástól lefelé felhasítjuk az elsőlábak külső részén a bőrt s az izomzatot és az inat kifejtjük. A bal hátsólábat aztán a jobb elsőláb-, a jobb hátsólábat pedig a bal elsőláb ina alá dugjuk, egészen a térden fölülig tolva, úgy, hogy a négy láb keresztben álljon. Ez az u. n. kötés vagy befűzés. Ha a vadat ekként elláttuk, a szükséghez, illetve a körülményekhez képest rúdon, talyigán, szekéren, szánon vagy rögtönzött hordágyon szállítjuk ki a területről — az agancsokra a legnagyobb gondot fordítva a járműben való .elhelyezés alkalmával, mert ez a legnagyobb figyelmet és kíméletet érdemli. A zerge és őz elszállítása háti zsákban történik legczélszerűbben, de sokan nyakba kötve is czipekednek vele. Még egy pillanatra a kizsigerelésre térve vissza — megjegyzem, hogy ezt nem annyira leírásból, mint inkább néhány látásra valamely ügyes vadásztól lehet alaposan eltanulni; mivel azonban e műtét módjában vidékenkint eltérések vannak az „amennyi ház, annyi szokás" tág fogalmú elvéhez képest, — czélszerűnek láttam itt a sok közül a leghelyesebb eljárás szabályait a föntiekben megállapítani. A hivatásos vadásznak nemcsak a vad kizsigerelése, hanem az azzal való további elbánás tudása is hivatása köréhez tartozik, u. m.: a fő-, dám- és őzvad agancsainak kifűrészelése, a vad bőrének szabályszerű lefejtése és a vadhús feldarabolása. Az agancs kifűrészelésével kezdjük a vad vetköztetését vagyis a lenyúzást, amit a feldarabolás követ. Ez az eljárás pedig a következő: Az agancs tövétől a tarkó felé kb. 8—10 cm.-nyi távolságban felmetszük a bőrt s a szemüregen keresztül lefelé fölhasítjuk azt; azután pedig ezen mestervágás (metszés) irányában lefűrészeljük a koponya-csontot; ezt megelőzőleg azonban — ha még eltávolítva nem volt — kimetszük a nyelvet. Mindezek megtörténte után a vadat háttal a földre fektetjük s a bőrt a hasürtől a szügyig felmetszük; majd pedig ezt követőleg körülvágjuk a bőrt a jobb élőláb alcsülke felett 8—10 cm.-nyire és a lábszárat belfelül a szügy közepéig (illetve a mellkasig) felhasítjuk ; ugyanígy végezzük a metszéseket a bal első, aztán a hátsó lábakon ; ez utóbbiaknál a fejtést a hullatóig folytatjuk — a térd-inon át vezetve késünket. Ha már mindezekkel rendben vagyunk, akkor a bőrnek lefejtéséhez, vagyis a vadnak tulajdonképeni vetkeztetéséhez fogunk és ezt hátulról kezdjük s mindenekelőtte a lábakról fejtjük le a bőrt, lehetőleg a fejtő-kés használata nélkül, csupán csak újjaink és öklünk nyomása segélyével; a fejtést aztán addig folytatjuk, míg azzal a vad farkához, illetve fölfelé a fejéhez érünk. A bőrt a fejen meghagyjuk a fülekkel együtt, vagy pedig a fület és farkat levágjuk s nyomban elvetjük. A szarvas feldarabolása a saját kiterített bőrén történik vadászias módon, valamint a dám- és őzvad is saját bőrén lesz feldarabolva. Ez ugyan egy kissé mészáros munka, — mindamellett tudni kell a hivatásos vadásznak is a módját. A föl darabolással járó minden kézfogás, illetve az egész munka nagy vadászatok alkalmával teljes felszerelésben (nem pedig ingújra vetkezve) állva végeztetik a vadász által. A feldarabolásnál mindenekelőtte nagy gondot kell fordítani a nagy tisztaságra; vigyázni kell, nehogy a húst beszőrözve, piszkítva, vagy bevérezve adjuk ki kezünkből; a késsel is óvatosan bánjunk s a felesleges vágásokat kerüljük, mert ezáltal igen szétroncsolódnék a vad s így a hús minden jó kinézését elvesztené; — a csontok széthasogatását is lehetőleg kerülni kell, inkább ki kell fejteni azokat. Ami pedig a feldarabolást illeti, az az első lábaknak a lapoczkával együtt való levágásával veszi kezdetét, úgy, hogy a hát teljesen sértetlen maradjon, mire a bal vagy jobboldali vékonyat (az mindegy) » *
