Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Október

73 a czombtól elválasztjuk és a vékony részt a bordák mentén szintén elválasztjuk a gerinczrésztöl — de olyformán, hogy a bordákból még egy jó tenyérnyi rész hozzá essék. Azután kimetszük a czombokat, a czombcsontot a medenczében ülő bunkójától (vagy fejétől) elválasztva; — végül pedig a fejnek, nyaknak és gerincznek egymástól való eltávolítása következik. A harmadik bordát a többitől s a gerinczeket elő-, közép- és hátsó gerinczekre osztjuk. Megjegyzendő, hogy az őznél, valamint a szarvas- és dámborjaknál is a hátat és remeket egy darabban szokták hagyni. A feldarabolásnál tarkó- és nehéz vadászkést szokás használni; a kis-baltát a vadász a mészárosnak hagyhatja. Az üregi nyúl (Lepus cuniculus) hazánkban a tulajdonképeni vadászat tárgyát nem képezi, mert bizonyos előítéletnél fogva, melynek következtében húsát mint „élvezeti czikk"-et megvetik, értékesíteni nem lehet; — miért is sportczélokból csak ritka helyen tenyésztik; — ellenben ahol el van szaporodva — mivel tetemes károkat tesz és különösen az erdők épségét fenyegeti (aláásván a fák gyökereit, ami a fák pusztulását idézi elő) — mint kártévő vad kerül pusztítás alá, és pedig mérgezés és hajtásokon kívül főleg vadászmenyét (Mustela furo) segélyével, aminek — mint már említém — október hava februárig a szezonja, amennyiben e hónapokban nincsenek az üregekben nyúlfiak, melyeknek a menyét vérét szívhatná s aztán ellomhulva, 2—3 óráig tartó álomba szenderülne. Habár a menyéttel való kiugratás egész napon át késő délutánig eredménynyel űzhető, mégis legalkalmasabbak erre a kora reggeli órák, egyrészt mert a nyulak a nagyobb meleg beálltával szívesen húzódnak meg üregeikben, — másrészt mivel a menyétek, melyeknek igen rossz tulajdonságuk, hogy friss vérrel való jóllakás nélkül is szívesen leheverednek a meleg vaczokban s elalusznak: rendszerint az est beállta előtt előjönnek, kései vadászat esetében azonban talán csak éjjel. Ily kétes esetek alkalmával az üreg nyílása elé csapda állítandó föl, — bár ez esetben is a menyét igen gyakran elillan a csapda elől s orvvadászatot űz, mig történetesen elfognunk sikerül. Csapda hiányában a kotorék nyílásába száraz szénát téve, a bejárót eltorlaszoljuk s eltávozván, csak 2—8 óra miílva térünk vissza a kotorékhoz, amidőn is a menyétet rendesen a szénában fogjuk találni. Hogy pedig az ilyen kalamitásokat lehetőleg elkerülhessük, igen tanácsos a menyétet hívásra vagy füttyre szoktatni, mert sok esetben így könnyebben kapjuk ki a nyúltunelekből. Valahányszor késedelem nélkül előjön a kis „fretti" a kotorékból, mindannyiszor meg kell ezért jutalmazni. Megjegyzem még, hogy midőn a menyétet lyukba eresztjük, azonnal lövésre készen kell állanunk, mert a megrémült kis tapsik hallatlan gyorsasággal rohannak elő lakásukból. Ha a nyúlüregnek több nyílása van, ez esetben mindazokat, melyek a vadászok által meg nem figyelhetők: be bell tömni, mert a leggondosabban kivetett hálóból is ügyesen ki tud az üregi nyúl menekülni, ha azonnal el nem fogjuk.