Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Október

64 állat viselkedése is különböző. A már ismert jelzéseken kivtíl jelez azzal is, hogy például a falkás-vad rögtön kivált a csapatból s más irányba vonul, vagy pedig éppen nem menekül, hanem derekát erősen összerántva s farkát kinyújtva lassú lépkedéssel tart egy bizonyos irányba, időközönként meg-megállva s a sebhedt rész felé tekintve, miközben fejét, nyakát hosszúra kinyújtja. Ha viz van a közelben, okvetlen felkeresi azt. — A bél-lövést kapott vad — kivált ha a lépet is megsértette a golyó — leheveredése után csakhamar seblázt kap s ha idő engedtetik teljes elbetegedéséhez, betegágyát többé nem hagyja el. Kétes eseteknél, vagy nyomkövetés közben útbaigazítóul szolgálhat a vadásznak az a téveszthetetlen jel is, hogy a bél-lövést kapott vad nem képes hátsó lábaival az elsők nyomába lépni. Nem ritkán fordulnak elő olyan esetek, midőn a lövés pillanatában a vad sebjelzését kellőképen meg nem állapíthatjuk; pl. ha a vad magas növényzetben állt. általában ha nagyon fedve volt, vagy pedig szeles időben a szem elé tóduló lőporfüst miatt, mi a kellő kitekintést oly gyakran korlátozza stb. Ily eseteknél sokszor igen jó útbaigazítóul szolgálhat a vadat ért golyó felütésének respektive: vágásának, mint jelnek, azon különbözőképpen hangzó csattanása is, melyet a lövést követőleg a talált testrész szerint minden esetben hallani. így például jó vállap-lövésnél a golyó vágása igen éles és tisztán hallható ; de czomb-lövésnél is ilyen a golyó vágása, bordatörés esetében azonban tompa s emellett erős ütést hallani. Lábszár-, általában csontot ért lövésnél a golyóvágás éles és tisztán hallható ; ellenben bél-lövésnél tompa ütésként hangzik. Az őz és dámvad körülbelül úgy jelez, mint a szarvas; általában sebjelzés tekintetben a csülkös vadnál fajok szerint valami nevezetesebb eltérés nincsen. Van azonban a dámvadnak egy igen megbízható külön jelzése mégis, melyet se az őznél, se a szarvasnál nem tapasztalhatni s ez abból áll, hogy a sebhedt vad farkát az alsó végén meggörbítve és egészen lekonyítva, míg az egészséges bármely mozgás és mozdulat közben is magasan tartja. Egyébiránt a dámvad elhibázásának biztos jele az a csengő és erős hang, melyet farkával akként idéz elő, hogy azt többször a végbél nyílására csapja. A csülkös vad sebesülési mérvére és minőségére nézve a sebjelzésnél sokkalta megbízhatóbb következtetéseket vonhatunk a sebhedt vad által hátrahagyott jelzési jelekből, melyeket a sebesülés színhelyén vagy a vad csapájában találunk, minők elsősorban is a sebvér, azután a csontdarabkák, csontvelő és a belőtt szőrök, melyek mindig kapcsolatban állnak a lövés által előidézett különféle sebzésekkel, de egyáltalában kétségtelen bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, / hogy a vad okvetlenül találva van. Es e tekintetben a vér jel- nek jut a legnagyobb és legfontosabb szerep. Hanem azt illetőleg, hogy a vadnak melyik részét találtuk, mely nemesebb szerveit érte a golyó — egyáltalában a találást pontot illetőleg: csakis a vér színéből lehet biztosan megállapítani. Ugyancsak a vérjel