Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Előszó

A vadászat modern formában való kialakulása, a germán népek érdeme leginkább; tőlük vettük át mi s követőjük lett a világ minden művelt nemzete; csak az angolszász nép lépett e téren az extravaggancziák tarka mezejére; de nem nemzetiesített, hanem egyszerűen elkorcsosított a menynyiben — úgy látszik — e nagy nemzetnek semmi érzéke sincs az eszményi érdekek méltánylásához és a gyakran hangoztatott gyakorlatiasságra való törekvése — legalább a vadászatterén — nem másból, mint a végtelen önzésből látszik kifolyását venni, minthogy különben is egész életét anyagi érdekek irányítják. Baromfitenyésztővé válik s ólakban neveli magának a lőni valót, mert a természet nem termelhet annyit, a mennyi az ő „lelövési" vágyát kielégíthetné; mert az angol tulajdonképpen nem is vadászik, hanem „sportol" (a mi nekünk igazán angolul van!): „lelő", — vagyis inkább lövész mint vadász. „Minél tőbb lövési alkalom és minél több lelőtt vad" ez a jelszava; a többi nem érdekli. Sajnos, ez a torzirány a vadászatnak emígyenvaló elfajulása mind több és több hívet kezd hódítani hazánkban is. Különben, hol, ha nem nálunk, a hol a gyönge nemzeti érzés mellett oly nagy az utánzási hajlam s az újság és idegen utáni vágy s kezdünk odajutni, hogy azt, ki egymagában nekiindul a szabad természet templomának, hogy abban a nagy természet imádata mellett vadászélvezeteket szerezzen magának: egyenesen kinevetik, mert az ellenáramlat felfogása szerint ez manapság már nem vadászat, hanem csupán „böngészet" számba megy — s a ki vadászmesterségről s a vadászati sikerek érdekében az önerejére, tudására való szorítkozásról mer beszélni: annak jobb lett volna nem is születnie, mert a gúny nyilaival egyenesen agyon öldösik s a világtól elmaradottnak tartják. A hajtók nélküli vadászat ma már „kitaposó paraszt mulatság", lesipuskáskodás; hanem angol felszereléssel, angol puskával, a hatodik határban nyargalászó dögökkel s a hajtók sokadalmával indulni ki a fenséges természet méla csendjének megháborítására s ölni, gyilkolni mindent rakásra, hajtókat hozni „terítékre": ez vadászat, „előkelő" „sport" a szegény ember vetésének letiporásával együtt! Es mi annak az oka, hogy ide jutottunk vadászatunkkal ? Őszintén megvallva az, hogy mint sok más téren, ugy a vadászat terén is a tolakodó diletánizmus grassál nálunk, a mi minden téren a szakra nézve annak kezdetlegességét, kialakulatlanság jelenti — saz, hogy a komoly, igazi szakértői elem teljesen távol tartja magát minden útbaigazító közrehatástól^— és végül az, hogy a hozzáértő és bátor kritikának teljes hiányában vagyunk, mely körülmény a diletánizmus tolakodását még szertelenebbé teszi.