Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Október

55 a lyukakba jönnek a 60 cm. hosszú, erős lépő-fák, amelyek azonban csak ideigle­nesen s akként illesztetnek be, hogy használat után minden nagyobb nehézség nélkül eltávolíthatók legyenek, nehogy hívatlan látogatók is felmászhassanak a vashoz. A lépő-fák használat után vagy elrejtendők, vagy pedig elviendők; csak igen megbízható helyen hagyhatók ott az oszlop tövénél. A fogóvasakat minden két hétben olaj- és petróleumkeverékkel jól be kell kenni, hogy jól funkczionáljanak. Ezekben a csapóvasakban, kezdve a legnagyobb sastól a leg­kisebb bagolyig, megfogódik a kártékony vad, sőt néha-néha ilyképpen egy-egy nyest is beszámol bőrével, mely valószínűleg pajkosságból mászik fel a .vashoz vagy pedig a vérszimatra megy fel. — A Jiéjakoscirak is igen ajánlható fogo­eszközök. Ezeket szintén oly helyekre kell állítani (esetleg oszlopra), mint az oszlopvasakat. A törzset azonban, melyre helyezve lesz ily kosár, galyakkal maszkirozni kell, azaz zöld galyakkal körülszegezzük, hogy úgy nézzen ki, mint ha egy magasabb természetes bokor vagy felnyúlt élőfa volna ; a lyukakat és lépő-fákat itt elhagyjuk s kellő esetben létrát használunk. A kosárban elhe­lyezett galambot (fehér a legczélszerűbb, mert legszembetűnőbb) természetesen naponta el kell látni élelemmel és friss ívóvízzel, különben elpusztul, ellenben pedig csekély gondozás mellett igen jól birja. Némely vadászterületen a galam­bok szeptember elejétől egész a nagy fagyok beálltáig kinn vannak s mégis / egészségesen, hibátlanul kerülnek vissza. Es itt megjegyzem, hogy a fogóvasat hosszú vékony lánczra kell kötni, úgy, hogy mihelyest a madár megfogódott benne, a vassal együtt a földre essék, mert ha nem esik le, a galamb félel­mében többnyire kimúlik. — Igen ügyes pusztítási mód még a következő is. Ha ugyanis a vadgondozó észreveszi, hogy héja, ölyv vagy kánya ugyanazon területen többször vadászni szokott, egy kisebb bokor mellé a következőképpen állítson fel egy könnyen járó tányérvasat. A bokor azon felén, hol jobb kilátás kínálkozik, köralakú sövénykerítést készít, úgy, hogy a kör közepén egy kitö­mött vagy élő fehér galambot kipányvázva elhelyezni lehessen. Jobbra és balra az evő és ivóedény jön a földbe erősítve, hogy esetleg fel ne dűljön ; a csapóvas pedig odaillesztetik a kerítés nyitott helyére, — úgy azonban, hogy a galamb ha esetleg vergődik, fel ne csapja. Ha az ily módon jól elkészített fogókészület jó helyen van s nagy térben is messziről felötlik, nemcsak nagyobb szárnyas raga­dozó, de róka, macska, görény, nyest, sőt kóbor eb is igen gyakran belekerül. Ezt a módszert tavasztól késő őszig (a , galambbal) lehet sikerrel alkalmazni; télen azonban galamb helyett friss nyu­lat veszünk, melyet használat előtt végig fel kell vágni s úgy a kör közepébe helyezni. Télen a vasat puha mohába vagy hangyazsombék maradékkal óva, kell befektetni, hogy le- és be ne fagyjon. Ha kőszáli sasok is megfordulnak a vidé­ken, lenyúzott s kissé megpörkölt macs­kával a legtöbbször biztos sikerre számít-

Next

/
Thumbnails
Contents