Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Október

56 i hatunk, bár csalogató-étekül a nyulat is elfogadják ; de a megpörkölt hús, illatánál fogva, nagyobb vonzerőt gyakorol rájok. A róka, vadmacska és kóbor ebek telente legbiztosabban rókaméreggel (Strychninnel) pusztíthatók el ; csakhogy a méreggel való működés nagy vigyázatosságot igényel és nagy felelősséggel jár, miért is nagyon meggondolva és nagy körültekintéssel kell vele bánni. Alkalmazását illetőleg legczélszerőbb direkt, de lehet indirekt (secundirer) is használni; csakhogy az előbbi mód biztosabb. Mindenek előtte kiszemelünk az erdőben egy oly helyet, ahol ember ritkán jár, de annál inkább megfordulnak avagy tartózkodni szeretnek (esetleg átváltó pontul szoktak használni) a ragadozók (és esetleg kóbor ebek). Október hó második felében aztán szerzünk egy haszonra nem való lovat, esetleg a szükséghez, illetve a terület nagyságához képest többet is. Az ily gebék darabonként 5—6 forintjával mindenütt kaphatók s hogy még olcsóbba jöjjenek, lenyúzhatok s bőrük értékesíthető. Egy lóbőrért 3 forintot mindig megadnak. A kadaver a kiszemelt helyre (mindig egy kis tisztásra) lesz elhelyezve egy 60 cm. mély ágyékba ; de esetleg egy-egy helyen csak a ló felét használjuk fel ; a dögöt aztán haraszttal és kevés földdel befedve átadjuk rendeltetésének. Mihelyst aztán az ilykép előkészített döghús bűzleni kezd, a ragadozó vad messziről megsejti s a szag után rátalál. Eközben a vadgondozó egy hétben legalább egyszer, kétszer el-elnéz a hullához s mihelyst észreveszi, hogy a hullánál látogatások történtek — mit a kaparások s a lakmározások egyéb jelei mindjárt elárulnak, — szóval: ha oka van hinni, hogy a vadak már jól rákaptak a hullára, — akkor készítsen mogyoró nagyságú töpörtyű-gombóczkákat, a gombóczkák közepébe pedig tegyen egy-egy kis késhegyni strychnint, de akként s oly vigyázatosan járjon el eközben, nehogy a gombóczkák külfelére is kerüljön a méregből, mert akkor nem fogadja el a vad. Ugyanis a strychnin roppant keserű ; azért ha a dúvad fel is veszi, abban a pillanatban mindjárt ki is köpi a kellemetlen ízű csemegét. Ezeket a mérgezett gombóczkákat mindig oda kell helyezni, ahol legjobban ki van kezdve a dög ; azonban czélszerű nem kézzel, hanem egy három méter hosszú pózna segélyével megejteni a gombóczkák elhelyezését, azért, hogy emberi nyom egészen közel ne legyen a dögnél, ami a négylábú látogatókat esetleg tartózkodókká tehetné. A kirakás az esteli órákban történjék, mikor már a madárféle nem igen jár-kel, mert kivált a szajkó és szarka (de a ragadozó szárnyasok is) ha csak hozzáférhetnek, felszedik, széthordják a mérgezett falatokat. Másnap már korán reggel megtesszük látogatásunkat a döghelynél s biztosra vehetjük, hogy a kirakott galacsinokból néhány hibázni fog és a falánk ragadozó többnyire vagy a színhelyen, vagy nem messze onnan kimúlva fog lenni, mert az összevágott töpörtyű mihelyt a gyomorba jut, a melegség folytán azonnal szétomlik s így a méreg felszívódván, gyorsan öl. Megjegyzendő, hogy a ragadozó-vad, de a kutya is, az ily kis gombóczkákat többnyire rágás nélkül szokta lenyelni, de ha esetleg átharapja is, a méreg fogai közé kerülvén, hatása kétségtelen és biztos. Ily döghelyet nagyobb vadászterületen többet is lehet készíteni s mondhatom, ez a legjobb mód a dúvadak pusztítására. Később már a szarkák, varjak, kányák és sasok is odaszoknak, illetve a mindinkább