Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Október

54 pusztításának most van a legfőbb ideje, nehogy állandósodván, a féltve őrzött vadállomány ostoraivá váljanak. A héja-kosarak s egyéb, a szárnyas és szőrmés ragadozók pusztítására szolgáló fogó-eszközök (csapdák stb.) használatba vétetnek, illetve fogásra állíttatnak s gondosan szemmel tartatnak a tőrbe került rablók minél előbb való eltávolíthatása végett, nehogy vergődésükkel és panaszszavukkal a tájat fellármázva, a többi rablónak alkalmat adjanak a fenyegető veszedelem kitapasztalására. — E hóban a ragadozó madárság a legkószább. A nagy fajta sólymok megkezdik dél felé való vonulásukat, miért is az uhugunyhóból igen eredményes les-vadászatok esnek már a reggeli és délutáni órákban — annál inkább is, mivel a varjak és szarkák is nagyon tartanak már az uhuhoz. Uhu hiányában kitömött nagy sasok és keselyűk is alkalmazhatók csaliul. — A ragadozó és kártévő madarak pusztítására legalkalmasabbak az oszlopvagy karócsapdák (oszlopvasak) és minél több van belőlük, annál jobb. Ilyenek felállítására oly helyeket kell kiszemelni, ahol minél kevesebb a fa, azért, hogy kényszerítve legyenek a ragadozók a vassal ellátott oszlopokat beszálló helyül használni, másrészt mert a szárnyas ragadozók előszeretettel ülnek ily vastagabb törzsre pihenés végett s ily helyről prédára is szoktak lesni, valamint magas kútgémről is. Fáczánosokba, fiatal vágásokba is nagyon czélszerű az ily oszlopvasak felállítása és ott is oly helyre kell tenni azokat, hogy a ragadozók messziről megláthassák. Az oszlop legyen 4 méter hosszú s 20—25 cm. körméretű. Ez elég vastag. Az oszlopot egy méter mélyre kell leásni s kimaradt részén öt helyen, arányos távolságokban, 5 cm-es átmérőjű fúróval átérő lyukakat fúrunk, mert ezekbe SEBJELZÉS (VÁLLAP-LÖVÉS).