Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
Október
47 előtt még- az első denevér kirebbenne odvából, sőt mielőtt végkép lelianyatlana az izzó fénykorong az egek ölébe, már ismét feltízi forró vére. A duenák körében aztán ismét megszólalnak a hévteli, a rázkódtatóan dörgedelmes szerelmi szózatok, melyek kiijesztik az erdők vadjait búvósdi rejtekükből. — így folyik ez napról-napra a bőgés, illetve iizekedés ideje alatt s bár azt lehet mondani, hogy ez az egész élettani lefolyás összes mozzanataival együtt általános jellegű, az erős szarvasoknál mégis sablonszerűnek éppen nem állítható, amennyiben a helyi viszonyok szerint oly gyakran módosul ez mégis, hogy e körülmény folytán abszolút ugyanazonosságot a szarvas családi életében megállapítani nem lehet. — A felűzési aktust illetőleg, ez alig néhány perczig tart csak és nemcsak az öreg tehenek, de a vad (egyáltalában nem állékony) iinők is részesülnek az érintés tényében, ami az iizekedő gím roppant tevékenységéről tesz bizonyságot. Főként ez az oka annak, hogy oly helyen, hol a suták az agancsosokhoz képest túlságos nagy számban vannak: az utóbbiak a túlságos kimerülés folytán testarányaikban soha se érik el a fejlettségnek azon fokát és testsúly tekintetében is mindig jóval mögötte állanak az oly vadászterületek szarvasainak, hol a vadállománynak az ivarok szerint való helyes arányaira állandóan nagy súlyt fektetnek s bár igaz ugyan, hogy az üzekedési helyről lesoványodva, elgyengült állapotban elvonult agancsosok mintegy ösztönszerűleg iparkodnak bőséges táplálkozás által elvesztett erejük pótlására, mégis a túlságos megerőltetésből származó erőpangást — kivált kissé szegényesebb vagy épen mostoha táplálkozási viszonyok mellett, — ami sok vaclastér kardinális hibájául róható föl (kivált túlszaporodás esetében), — alig, vagy csak nagyon is tökéletlenül sikerül kiheverniök. — Amidőn a bőgés-idő már végefelé jár, szóval a nagy lakzi befejezéséhez közeleg, az erős szarvasok valami hirtelen támadt elidegenítő érzésnek engedve, többnyire azonnal elhagyják a teheneket s 4 vagy több darabot számláló csapatokba állanak össze; a tehenek és gyenge siheder-szarvasok szintén felkeresik szokott tartózkodási helyeiket. Ellenben az igen erős agancsosok pedáns izolatioban töltik napjaikat, magányosan járnak, vagy legfeljebb kettesben vonulnak vissza bőgési helyeikről. — A bőgési idény alatt nem ritkák a szarvasviadalok, kivált ahol sok az erős agancsos. Az erős vad hatalmas, kihívó szózata ugyanis vágytársat csal magához és aztán mindjárt kész a heves csete-paté, de sőt nem ritkán az életre-halálra szóló küzdelem is, mely az egyik fél leveretésével vagy futásával végződik. A vetélytársak mielőtt Öszszeütnének, kihívó hangokon felelgetnek egymásnak, mialatt a háremDr. Lendl Adolf rajza. CSÁSZÁRMADÁR KAKAS.
