Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Július

541 azok elfeledkeznek a kószálásról. A csal-kakasok czélja, hogy a párzás idején a többi szabadon maradt kakast dürgésre ösztönözzék, mert ismert tény, hogy minden diirgő-kakas bizonyos számú jérczét gyűjt maga köré, ezeket soha sem hagyja el s közeliikben nem tűr meg idegen kakast, hanem a csalkakasok dürgése által felizgatva és féltékennyé téve ő is dürög s ez által reábirja jérczéit, hogy a fáczánost el ne hagyják. — A kakasok dürgésének további czélja, az elvált jérczéket, melyek későbben a kakastól elmaradoznak, a csal-kamra közelében, vagy legalább annak környékéhez lekötni s igy megakadályozni őket, hogy a fáczánost elhagyva a szomszédos mezőségen, ligetekben vagy csenderesekben kezdjék meg a kotlást s ott neveljék fel csibéiket; mert csak legritkább esetben szokott oly kotló, melyik a fáczánost elhagyta volt, későbben felnevelt csibéivel oda visszatérni. Mintán a szabadban tartózkodó kakasok, a dürgési idény elmultával csak igen ritkán s legfellebb akkor szoktak dűrögni, ha emberek vagy ragadozó vadak által felijesztettek, valószínű, hogy a jérczék ama hiedelemben, hogy a kakasok elhagyták őket, ösztönözve lesznek a fáczános elhagyására és a kóborlásra. Ez irányban is nagy szolgálatot tesznek a csal-kakasok; nemcsak hogy a dürgési idő alatt czéljuknak megfelelően eleget dürögtek, hanem a dürgési idény elmultával? is megállják a sarat s ez által megzabolázzák a jérczék vándor-kedvét, sőt? szabadon élő társaikat is ösztönzik arra, hogy életjelt adjanak magukról s elfe ledjék a kószálást. Az esetben, ha a kamrába zárt csal-kakasok szabad ösztönükből vagy éppen nem vagy csak keveset dürögnének, a dürgés előidézésére elégséges, ha azokat felijesztjük. — A csal-kakasok dürgése a legnagyobb fontossággal bir az aratás ideje alatt és után. Ismert dolog, hogy a fáczán, csibéivel aratás idején nagy előszeretettel látogatja a mezőket, s miután azok éppen ez időtájt a mezőn igen nyugtalanítva lesznek, e nyugtalanítás elől oda menekülnek, hol több nyugalmat találnak. Ha a fáczánok a mezőn ismételten felrebbentetnek, igen gyakran megesik, hogy azok messze vidékre szétszóratnak s csak a legritkább esetben térnek vissza a fáczánosba. Aratás után, midőn a fáczánok a fáczános közelében levő tarlókat szeretik felkeresni, szintén gyakran megesik, hogy emberek vagy ragadozók által felrebbentetnek s a nyugtalanítás elől sebtiben valamely közelben levő rejtben keresnek menekülést, innen aztán lábaikon folytatják űtjukat, s e véletlent felhasználják a kóborlásra, hacsak vissza nem tartja őket a csal-kamrába elzárt kakasok dürgése. Ez ter% _ mészetesen csak oly esetben lehetséges, ha a szétrebbentett vagy kószáló fáczánok még nem távoztak el annyira, hogy a dörgést tisztán meghallhassák. Tapasztalásból tudjuk, hogy a kakasok dürgése reggel és este messzebb hallható, mint napközben. — Ismert dolog továbbá, hogy a fáczán tavasszal, midőn kibocsáttatott a fáczánosba, a legtöbb hajlamot mutat az elillanásra s mindeddig még mindig bajosan sikerült azokat az első napon az elvonulástól visszatartani. Számos tenyésztő mielőtt tavasszal a fáczánokat szabadon bocsátaná, ezek szárnyait agyag-keverékkel vonja be, mit én igen hátrányosnak tartok, éppen azért, mert a fáczánok röpte akadályozva lesz; a bemázolással elérjük ugyan azt, hogy a fáczán el nem szállhat, de lehetetlenné tesszük azt is, hogy a madár felgalyazhasson