Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Július

536 különben az állomány fentartásának alapfeltétele. Emellett azonban kétségtelen, hogy a fáczán a kedvező helyviszonyok és minden kitelhető gondozás daczára is helyenként nem egyformán díszlik; ellenben vannak helyek, a hol csak felületes gondozásban részesül, s a helye se a legalkalmasabb, sőt hemzseg a terület a kártékony szárnyas ragadozóktól: mégis igen szép fáczánállomány tartja fenn magát! — Ennek daczára uj fáczános alapításakor, kivált ha minden tekintetben szakszerűen berendezett fáczánosról van szó: a már említetteken kivül a helyi viszonyokra nagy súlyt kell helyezni. Igen fontos a faállomány és változatos terep. Dombos vidék, sík földön levő, szántóföldekkel, rétekkel, imitt-amott mocsaras, vízi növényekkel fedett helyekkel körülvett erdők, folyókmenti ligetek fáczánosnak legalkalmasabbak; zárt erdők fáczánosoknak nem valók; a vidékeket illetőleg pedig egyáltalában az olyanok, a melyek gyakori záporesőkkel látogatottak. A ligetek közül legmegfelelőbbek az olyanok, melyek sűrű aljnövényzettel, illetve nagyobbrészt bokrokkal vannak benőve, lombos faálabbal s itt-ott fenyőcsoportozatokkal is bírnak. A tömött sűrűség s a magasabb szálfák elmellőzhetlenek, valamint a különféle erdei bogyókat termő bokrok és cserjéknek sem szabad hiányozni — az etető, kaparászó és sütkérezési helyekül szolgáló tisztásokról nem is szólva. Oly helyeken, a hol egyébb kedvező feltételek mellett a vadgyümölcsöket szolgáltató fák és cserjék is elég bőven fordulnak elő, igen kedvező tenyésztési sikert lehet a fáczánnal elérni. — Ha a természettől nem volna, illetőleg ha nem kellő mennyiségben tenyésznék: gondoskodni kell vaczkor, kökény, vadberkenye, varjú tövis-benge (Rhanus catharticus), boróka, kökénytövis (Spinosa prunus), galagonya, gyaloqszeder (Rubus idaeus) stb. termesztéséről. — A fölösleges nagy öreg fákat ki kell irtani, csak a nagyon szétágazott törzseket hagyjuk meg felszálló fákul; egyes tisztásokat pedig csicsókával (topinabur) ültetünk be, mely a fáczánoknak alkalmas födözetet illetve búvóhelyet nyújt. Ezt a növényt ivóhelyeken, árkok partja hosszán is ültethetjük és általában a födözet hiányát bárhol pótolhatjuk véle. — A boróka-bokrok és sűrű ágú fenyőtörzsek és fák a fáczánoknak igen jó védő helyül szolgálnak a szél, hideg és havazás ellen; általában a fenyő-csoportok nélkülözhetetlenek az óvás szempontjából a fáczánosokban. A védő-fenyvesek előállításához méternyi magas csemetéket használunk s azokat sűrűen egymás mellé ültetjük; magasbanövésüket leollózás által akadályozhatjuk meg, a mi egyszersmint sűrítésükre is szolgál. — A tisztásokat, miknek hiányozni nem szabad, — részben rétnek hagyjuk meg, részben pedig — mint már említém — csicsókával vetjük be, továbbá változatosan kölessel, zabbal és búzával, mik természetesen nem kihasználás végett termesztetnek, hanem csakis a fáczántenyésztés czéljának elősegítésére. — A csicsóka közt lehetőleg füvet is termesztünk sűrítés végett, mert így jobban szeret megbújni közte a fáczán. A fű különben igen fontos és a fűgazdag rétek elmellőzhetlenek; a fű között találják meg ugyanis a fáczáncsirkék első táplálékukat: a különböző fűmagot, apró rovart, hangyatojást, melyekkel gyönge korukban táplálkoznak. — A vetések inkább a helyhezkötés szempontjából szükségesek, nehogy ilyenek keresése végett a fáczán elkószáljon; mert ily helyeken szeret a fáczán kaparászni, bogarászni, férgeket keresni, de a meglazított talajban