Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
Július
535 A szabadon való fdczántenyésziésről (vadfáczánosokról). A szabadon való fáczántenyésztés sokkal egyszerűbb eszközökkel érhető el és sokkal egyszerűbb, mint az avatlanok hinnék. Nem igényel ez semmi különös akadémiai tudást, sem oly nagy körülményességet, mint a nagyképűsködők hirdetik — és még ha — a mi elkerülhetetlen — mesterséges eszközökhöz kell is egybenmásban néha folyamodnunk. Miért is ha igazi vadjellegü „vadászfáczán"-ról van szó, mely hivatva van a vadászatnak nagyobb érdeket kölcsönözni s a szenvedélynek kielégítőbb: méltóbb tárgyul szolgálni, — úgy csakis a vadfáczánosok szabadon tenyésző vadja nyújthatja azt. A mesterséges fáczántenyésztés a közönséges baromfitenyésztéssel ugyanazonos fogalom; produktuma piaczi jellegű, vadászati érdeke az igazi vadász előtt semmis s nem is annyira vadászati, mint inkább „lelövési" tárgyat képez vadkereskedési üzlet szempontjából. — Vadfáczános létesítése, illetve berendezése és fentartása még akkor is lehetséges, ha a külső viszonyok arra nem a legkedvezőbbek is. Lehet akár 15-20 holdas, sőt még kisebb területet is fáczánosnak berendezni, ha az részben sűrű cserjékkel, részben magas fákkal, kisebb fenyőgruppokkal, kaszálókkal s esetleg egy részben nádasos, vizenyős helyekkel bír — és háborgatásnak kitéve nincs, s a ragadozóktól megtisztíttatik, kivált a szőrmésektől és ezek közt főleg a rókától és a menyét és macskáktól. — Lehet a terület kicsiny, sőt aránylag igen kicsinj^, az egy bizonyos állomány fentartása szempontjából nem határoz; csakhogy közelében legalább 3j 4—1 órányira, a hova a fáczán kirándulásokat tehetne: idegen erdőterületnek vagy területeknek létezniök nem szabad. Nagy térségeken szigetszerűen magányosan álló erdők vagy ligetek fáczántenyésztés czéljára legalkalmasabbak s legbiztosabb helyek; az oly területek azonban, melyek idegen erdőkkel, kivált nagy erdőkkel határosak, fáczántenyésztés czéljára alkalmatlanok, mert az ily helyeken másnak nevelnénk a delikát madarakat s itt-ott maradna nemcsak lőni való, de még magnak való is eredeti tenyészhelyükön. Persze, a hol tágas uradalmakról és változatos terepről van szó s ennélfogva a vadnak idegen helyre való átváltásától nem igen lehet tartanunk, a tenyészhely megválasztásában lehetőleg a czélszerűség és kényelem szempontjait tarthatjuk szem előtt. Egybefolyó nagy erdőségek azonban séhol és soha sem alkalmasak fáczántenyésztésre, mert a vad ily helyeken egy helyen állandóan meg nem tartható, szétoszlik, mértföldekre széjjel megy s eredeti kibocsájtási helyéről a legtöbbször végképp s egyszálig eltűnik. Nagy baj az is, ha a terület igen nagy, habár szigetszerűen magánosan álló is, mert a nagy területeket nehezebb ellenőrizni, nehezebb a ragadozó vadaktól megtisztítani s ezek újabb betolakodásai ellen megóvni. — Uj fáczánosok tervbevételénél, ha a helyben válogatni módunkban van: nagy súlyt fektessünk a hely megválasztására, mert a terep nagy befolyással van a tenyésztés absolut sikerére. A klimatikus viszonyok már sokkal kisebb befolyást gyakorolnak ez irányban, mert a fáczán, főleg felnőtt, illetőleg kifejlett állapotban a „kemény természetű" edzett vadfélékhez tartozik, mely a gorombáb időváltozásokat is baj nélkül kiállja alkalmas tenyészhelyen, amely védhelyeket nyújt s a hol kivált terített asztalról is van számára gondoskodva, a mi
