Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Július

525 is, sőt lassanként az őzállomány egészen a kukoriczásokba helyezi át ideiglenesen tartózkodási helyét; épp úgy a fáczánok egy része is; éjszakára azonban fás helyet keresnek, mert az éjet lehetőleg fán töltik. — A sörtevad kondákba verődve, éjjelente kijár a földekre s bevált a kalászos életbe és kukoriczásokba, a hol nagy károkat okoz. — A nyúl (kivált a süldő) erdei tilos vágásokban, de legnagyobbrészt kint a kukoriczásokban, herésekben, zabban, fen álló életben és sűrű bokrokban fekszik el. A süldő inkább szereti a sűrűbb helyeket, mint a vén nyúl; de ahol túlságos sok szúnyog van (rétes, vizenyős helyen), onnan az öreg is, a süldő is kereket old. Alkonyatkor útakra, tisztásokra jönnek ki; később a kukoriczások mentén a tarlókon legelésznek. A hol nagyobb mennyiségű „gyalog-paszuj" (babféle) termeltetik, ez a nyulakra igen vonzó hatással van. — A fogoly gabona közt, bokros és forrásos helyeken, nedves kubikgödrök és vesszősök körül, szőlőkben tartózkodik. — A fürj a gabona közt, főleg zabföldeken s kaszálókon lappang, de hűvös herésekben is megvonja magát; nagy meleggel a kukoriczásokba is elvonul. A harist, guvatot leginkább kaszálókban, általában nedves helyeken lehet rebbentem; előbbi az esteli és hajnali órákban erős harsolásával rendesen elárulja tartózkodási helyét. A kacsafiókok nedves kiöntéses vizeken, a magas fűben szeretnek bogarászni, általában a vizivad-féle most inkább a vízpartok közelét keresi s sűrű vizinövényzet közt bujkál. — A fiatúzokok leginkább a zabban, kölesben tanyáznak, de az árpába és a kukoriczások közé is beveszik magukat ; a vén túzok azonban most is inkább a szabad tereket keresi s leginkább a tarlón — a buzakeresztek és szalmaboglyák közelében — sétál és legel. — A kártévő szárnyasok, szőrmés ragadozók vaczkaik és fészkeiknek bucsut mondva, fiaikkal helyet változtatnak: tanulmányútra térnek. — A róka a gabonaföldekre vezeti már-már anyányi fiait s befejezi fajzatai felnevelését s a rablómesterségben való kiképzésüket. Szaporítás. A természet legpoetikusabb korszaka immár kinyilt virágaival, milliónyi új lényeivel dokumentálja a szerelem szívbe szálló isteni parányainak fogantatát. A fajfentartás ősrendeltetése az örök szerelem örök ösztöne révén a kibontakozás határaihoz jutott el immár: új nemzedéket adott az életnek — lényeket, melyeknek szivében szintén megfogamzanak az ős-csíra szunnyadó parányai egykoron ... A költés, fladzás — szóval a fajszaporítás nagy természeti hivatása e hóban már a gyönyörű megoldás zárlatához jutott el, sőt nyomában itt-ott új virágok is fakadnak. Erdeink remek dísze, az őzvadról ugyanis, mely vadász nem tudná, hogy szerelmi életének első megnyilvánulása e hó vége felé jut kifejezésre. Üzekeclési ideje azonban tartózkodási helyének geográfiái és meteorológiai viszonyaihoz képest többé-kevésbé jelentékeny eltéréseket mutat; nagy időkülönbségek azonban alig konstatálhatok. Tény különben