Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Június

514 melyen a szarvasok be- és kiváltani szoktak, egyes fák kérgébe (minden 50—60 lépésnyi távolságban) kánfordarabokat helyezünk el s ezen eljárást a sózó közeléig folytatjuk. — Az olyan szarvast, mely a sózón volt, minden darab, melyekkel találkozott, követi — s így a nagy használat miatt a sózó időről-időre felújítandó. Hasonló eljárás mellett az őzállományt is rövid idő alatt tetemesen felszaporíthatni. — A kiváltásokat némileg úgy lehet megakadályozni, ha a szomszédos terület fáinak nagyobb részét, a vad által éppen nem kedvelt szagot terjesztő Assa foetidával kenjük be. — A fogoly és fáczdncsirkék e hóban kelnek ki a tojásból; azért a múlt hóban tett figyelmeztetésemet az árván maradt fiatalokra nézve, ismét emlékezetbe idézem. Eléggé vadas helyen, a hol sok a fogoly, az árván maradt csirkéket nem fenyegeti végpusztulás, mert az apróságok mihamar csatlakoznak egy idegen tyúkhoz, mely rendszerint örökbefogadja, vezeti és gondozza őket (ha nagyobbak az anyátlan csirkék, nem keresnek gondozót), — azonban a gazdanélküli tojásokat mesterségesen kell kiköltetni. — A körülkaszált fészkekre vonatkozólag megjegyzem, hogy csak úgy menthetjük meg azokat a megsemmisüléstől, ha legalább is iy

2 D-öl fedezet hagyatik körülöttük (a fáczánfészeknél is); hogy pedig a dúvadak ellen biztosan megoltalmazhassuk a fészkeket* egy régivasabroncsot kell a fészek körül a földre tenni, ezen kívül a fészek közelében valamely bokorra, vagy ennek hiányában földbeszúrt botra egy darab kátrány^ papírt erősítünk. — Sokan ajánlják a tojásokat egyszerűen felszedni és más fogoly alá tenni. Hogy a tojásokat legczélszerübb felszedni a lekaszált helyekről s tyúkok által kiköltetni, az bizonyos, habár nem is mindig érhetni el kielégítő eredményt ily módon; de az eredmény amúgy is problematikus. Mégis, ha máskép nem lehet, fel kell szedni a tojásokat, melyeket legczélszerübb egy finom tollal és pöhölylyel béllelt kosárba, ugyancsak pöhölylyel és flanellal betakarva, hogy ki ne hűljenek: hazaszállítani. Esetleg egyes fészekaljakat lehet az ing alatt is — a test melegének kitéve — haza vinni, otthon nyomban egy olyan kisebb tyúk alá téve, a mely éppen kotlik. — Az a nézet, hogy megkotlott, zavaros tojásokat nem lehet többé használni, téves: a test melegének oltalma alatt el lehet azokat 1—1 V« órányira is vinni s a csibék valamennyiből ki fognak kelni, feltéve természetesen, hogy a felszedéskor még nem voltak kihűlve. — A kikelt csibéket — ha sok van — házilag kell felnevelni, ha pedig kevés kelt ki a háznál, már másnap kivisszük olyan helyre, a hol körülbelől egykorú csibéket vezető (4—5 napi különbség ne riasszon vissza bennünket) fias foglyokat tudunk) a melyekre rábízzuk a háznál kikelt csirkéket a következő módon. A fogolycsibéket tollal telt és betakart jó mély kosárban kivisszük reggel, a midőn a szabadban tenyésző fogoly-kotlók fészekaljaikat a vetésekből ki szokták vezetni arra a helyre, a hol ily kotlókat tudunk, s ha az anyát hívni vagy a csirkéket sipogni halljuk, 5—6 csirkét beteszünk a kalapba, de úgy, hogy abból könnyen kimászhassanak, aztán eltávozunk. A csirkék sipogni kezdenek s a kotló fogoly hívására kifutnak a kalapból s csatlakoznak a fészekaljhoz. Ily módon sokkal több fogolycsibét is biztosabban lehet megmenteni, mint a házi felneveléssel. — A tojások szállítására vonatkozólag még megjegyzem, hogy ha több fészekalj tojás hazaszállításáról van szó, akkor a kosarakba forró vízzel telített palaczkokat