Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
Június
513 gyümölcsben tesz csipkedései által. — A nagyobb tavakon e hóban a vadkacsa már lohosodni kezd, azaz szárnytollait kihullajtja, minek következtében röpkételenekké válnak. Ügyelni kell tehát, hogy hívatlan körmölök meg ne dézsmálják a tavak vadállományát hálóikkal és ebeikkel. P r a k s z i s. A szakvadász teendője e hóban már igen megoszlik. Természetesen első sorban is a hasznos vad oltalmazása képezi fő feladatát, mert a szoptató és kotló anyák igényt tartanak az éber és lelkiismeretes kötelesség teljesítésére a védelem szempontjából, — mert ettől függ (kapcsolatban az időjárással) a vadállomány szaporulata. A hasznos vad e hóban ugyanis a legnagyobb nyugalmat igényli s most inkább, mint bármikor. Tehát tűzzel-vassal folytatni kell a ragadozó és kárttévők irtását. Az ebekre és házi macskákra is nagy gond fordítandó. A héjakosarakat ki lehet rakni s az uhuzásra is kell szakítani időt. A rókák pusztításának most van a legfőbb ideje lesből és kiásás által jó lyukbúvó ebek segélyével, melyek ha kellően mérgesek, a félig nőtt kölykeket meg is ölik. — Minden más szőrmés ragadozónak is folyvást utána kell lenni és nem szabad nyugasztani a csapóládákat, hurkokat, fogóvasakat stb., mert a fiatal kárttévők már ki-kirándulnak prédaszerző járlatok tevésére és sok kárt tesznek a fáczánés fogolycsirkékben. — A fáczánp a gongokban most serény tevékenység folyik a fiatal ivadék gondozása, szemmeltartása, részint pedig nevelés okából. — Az etetésben szünetet tarthatni — az öreg fáczánokat illetőleg, — mert odakint már elég természetes táplálék (rovar, szöcske, tápfűvek stb.) kínálkozik számukra, hanem annál kevésbbé kell a fiatal növendékektől a hangyatojást és tyúktojáseleséget megvonni. — E hóban már megkezdhetjük vadállományunk számbeli megállapítását, hogy ehhez képest a folyó évi lelövés iránt már eleve tájékozódást szerezhessünk. — A zabföldek János napja körül megnyitandók s végkép átengedtetnek a vadak számára. — A téli etetéshez szükséges lomb-takarmány gyűjtése kezdetét veszi. — A sózok felújítására nagy gondot kell fordítani, kivált ha a fővad csakis mint váltóvad fordul elő területünkön és legkivált az esetben, ha még eddig nem észlelt beváltásokat tapasztalunk, a mi ugyan inkább csak kora tavasszal, mint a későbbi időkben szokott történni. De bár mikor is, ha beváltásokat tapasztalunk, minden igyekvésünk oda irányuljon, hogy a vendég vadat oly vágásba elhelyezett sózóra csaljuk, melyről feltehető, hogy az esetre, ha a hely a tehénnek megfelel, ott borjazik. E kísérletre leginkább kora tavasszal van alkalom, midőn a vad szőre megindul, mert akkor fogadja el a sózót leginkább. — Ha a tehén a tervbe vett vágásban csakugyan leborjazik, akkor nyert ügyünk van az állandósítást illetőleg, mert ha csak abból ismételten, többször egymásután ki nem zavartatik az anyavad, borjazó helyét el nem hagyja, sőt bikát is csal magához. — Ezen állandósítást czélzó fogás azonban csak akkor sikerül, ha a szarvas által kedvelt illatos szereket, u. m. ánizst, édes köményt és tört irisz-gyökeret is keverünk a sózóba. Hogy pedig a szarvasokat a sózóra utaljuk, a vadászterület azon szélétől kezdve, 33
