Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Június

508 kártékonyán e nagylábú halászmesterek; — de még nagyobb mérvben a trombitaszavú kárakatonák (kormoránok = Graculus carbo et pygmaeus), a melyeket szintén nem árt megritkítani, a hol sok van belőlük. — Néha már e hóban ellátogatnak a nagy halas vizekre a falánk és felette szívós életű gödények (Pelecanus) is, dolgot adva a golyós fegyvereknek vadásztrófea gyűjteményünk gazdagítása érdekében; de a fölös számú prédák hatalmas állzsákja pompás és értékes dohányzacskók birtokába is juttatja a vadászt. — Ott, hol a nagy kiterjedésű kaszálók a lotyósneff (Limosa aegocephala) fészkelési helyéül szolgálnak, e hóban igen mulatságos kirándulásokat tehetni e kissé — bár érdemetlenül — elhanyagolt szárnyas vadra, melynek húsa jól elkészítve, nem megvetendő konyhai különlegességet képez; a székicser (Glareola pratincola) húsa meg éppen delikatesznek mondható — és a szürke gém mellhúsa is Ízletes pecsenyét ád; a gémzsir pedig — faggyúval és disznózsírral keverve — a legkitűnőbb vadászcsizma-kenőcs, mely vízhatlanná teszi a bőrt. — A lótyósneffet (vagy godát) illetőleg —• természetesen csak akkor kezdünk vadászni rája, ha fiait már kivervén a „anyja-tolla", itt-ott repülősekké kezdenek válni. Később, midőn beáll a kiköltött vizi és mocsári madarak lokális mozgalma, godáékat is kóbor czigányéletre csábítja a vágyuk s a nagy őszi rumli beálltáig víztől-vízhez, egyik tóvidékről a másikra veszik kósza jövés-menésüket családostól együtt, mint a hogy a többi vízilakó szárnyas vigéczek is tenni szokták, így a gólyasneff és bibicz is stb. Mellesleg megemlítve, a fiatal bibicz húsa fölér bármely finom szalonkasülttel. — Ahol godák költenek, általában a pusztai vizeken, mocsáros kaszálókon, rétszélekben: előszeretettel költenek a galambsneífek és más nagyobb fajta sneff-félék is és kivált a rétisneff (Totanus calidris), — melyek vadászata igen szórakoztató a mortszezon unalmas napjaiban. Hanem addig békén kell hagyni őket, míg jajveszékelve vagy akár gyér panaszhangokat hallatva kerülgetik és kísérgetik a vadászt, mert ez még annak a jele, hogy fiaik puczérok, gyöngék, röpkételenek, egyáltalában még az anyamadarak gyámkodása alatt állnak. — Nagyobb folyók mentén (Duna, Tisza) a május-juniusi áradások e hóban medrükbe visszatakarodván, a visszamaradt tocsogókon, bokros, mocsáros árterek apadásos helyein a délutáni órákban néhol igen szapora és tömeges sneffhúzások történnek és sok mindenféle mocsári kisebb gázlót ejthet a türelmes lesálló. — A kacsák és libák költőhelyei e hó folytán már szigorúan szemmel tartandók, mert az új ivadékból e hóban sok lőhető akad, sőt a vadlibák e hó folytán okvetlenül mind szárnyra kelnek. János napja körül szokott a legjobb vadászat esni rájok; de néha kissé később lesznek repülősek mint rendesen. Mindenesetre azonban figyelemmel kell kisérni növekedésüket, mert szárnyaik teljes használhatásának birtokában ezek is csakhamar búcsút mondanak költőhelyeiknek, mert a madárrüh kínzásai elől — mint a kacsák is szinte — mihelyt lehet, szabadulni igyekszik mindannyi. Igyekezzék a vadász e hóban élő vadlibára szert