Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
Szeptember
37 részben való megváltozásához. — Ami a cserkészösvények vezetése irányait illeti, habár azoknak mintegy liálózatosan kell is a területet átszelniök, mégis a fősúlyt az oly helyekre kell fektetni, ahol a vad tartózkodásáról vagy időszerű előfordulásáról meggyőződtünk. És ez igen fontos, szem elől téveszthetetlen körülmény. Ahol esetleg a terepviszonyok miatt nagyobb, vagy egyáltalában elháríthatlan akadályok merülnek fel, csakis az említett, u. n. jó vadtartó helyek megközelítése lehet a czél az ösvények vezetésénél. Különösen figyelembe veendők a völgyek, völgyületszerű mélyedések (az ily helyeken, ha sáros, mocsáros mélyedéseket rejtenek, gyakran akadhatunk ott, ahol egyáltalán van: sörtevadra), melyeken át vezetjük a vadászútakat, — míg a hegygerinczeket, kisebb magaslatokat megkerüljük; azonképen megkerüljük a sűrűségeket és vigályosokat is, valamint fiatalosokon és bozótosokon keresztül se szabad a cserkészösvényt vezetni, általában a sűrűségeket mindig meg kell kerülnünk, de az erdei nyílások és ritkások is oldalt maradjanak az ösvénytől. Sűrűbb ösvényhálózatokat csak vágásokban és azokban a fiatalosokban alkalmazzunk, ahol a vad leginkább szeret tartózkodni; azokban az erdőrészekben pedig, ahol a vad inkább csak szórványosan fordul elő és általában kevésbbé gyakori és biztos előfordulással bir: nagyobb költség elkerülése végett csak a vad jobban látogatott forgóin, illetve azok közelében vezessük el a cserkészös'vényt. Kiváló figyelmet és körültekintést igényel a cserkészösvények készítése az oly vadászterületeken, ahol a kocsival való közlekedés alig kivihető, vagy épen leküzdhetetlen nehézséggel jár, sőt lehetetlen, pld. hegyes vidéken s ahol a szálas erdő változatosan vigályossal, sűrűségekkel váltakozik. — A barkácsoló-út és cserkészösvény irányára nézve — ha azok valamely területen egymással kapcsolatosan készíttetnek — mindig szem előtt tartandó az a már említett szabály, x. hogy sűrűségen meg erdei nyíláson stb. keresztül egyiket se szabad vezetnünk. Egyébiránt a kocsival való barkácsolás alkalmával sűrűbb fedezetre — mint már említők — nem igen van szükség az ismert oknál fogva; ellenben a cserkészőnek folytonosan lehetőleg takarva kell haladnia s minden kínálkozó fedezetet fel kell használnia e czélra. — A magasabb hegységek közt, különösen ott, ahol még érintetlen őserdő létezik: a vadászút-hálózatok készítése több komplikáczióval jár, mint a sík vagy dombos aljú erdővidékeken és sokkal nagyobb feladat is. Barkácsoló-útakról természetesen szó sem lehet; csakis cserkészösvények jöhetnek számításba. Ezek készítésénél is ily helyeken elesnek azok az elvek, melyek hullámos vagy dombos, halmos vidékeken irányítják munkálatainkat — azon való törekvésünket ugyanis, hogy a cserkészösvények minél hálózatosabban s minél görbébb vonalakat írva le, fussák össze a tért. — Ily helyeken ugyanis a sűrű hálózatosságot mellőzve, abból az elvből kell kiindulni, hogy a vadászútak arra szolgáljanak, miszerint a vadászterület minden része mennél gyorsabban megközelíthető legyen, amit csak egyenesen vezetett útak segélyével érhetni el, ami a kényelmes, zajtalan és gyors járást lehetővé teszi és lehetővé teszi azt is, hogy nemcsak egyes exponált pontokat, de az egész vadászterületet rövid idő alatt gyorsan összejárhassuk. Tudvalevőleg ugyauis a fő-, általában a csülkösvad nemi ösztönének felébredése alkalmával igen nyugtalan, izgatottan jár-kel, szinte pihenés nélkül s folytonos helyváltoztatása közben a vadászterületnek oly helyein is megfordul, ahol rendes körülmények közt soha még nyomát se találni. Épp azért szükséges az úthálózatokat akként vezetni, hogy a területnek minden egyes helye megközelíthető legyen s ezen elvet sok vadász fölibe helyezi amaz elvnek, mely a részletesség kizárásával csakis a vad kitapasztalt kedvenczebb tartózkodási helyeire, általában és kizárólag csakis az oly helyekre fekteti a fősúlyt, ahol megfigyelés szerint a vad tartózkodni szeret, vagy használtabb forgói, járásai vannak s egyáltalában ahol biztosan megfordulni szokott. Tehát rendszer nélkül összevissza. — Azonban hegyes vidéken, kivált csekélyebb vadállomány mellett, de egyébként
