Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Szeptember

36 se a barkácsoló-útakat, se a cserkészösvényeket egyenes irányban vezetni nem szabad-, nem szabad főleg azon hely felé, ahol a vad tartózkodni szeret, legelni, szóval időzni szokott, hanem olyan irányt kell adni azoknak, hogy az ily helyek az úttól jobbra vagy balra, de mindenesetre jó lövésnyi távolságra essenek. Általában ott, ahol a barkácsoló-útak készítése kivihetetlen, például hegyes vagy dombos vidékeken, sziklás helyeken, — avagy ha ilyeneket készíteni nem akarunk — talán erdőkímélés szempontjából is egyrészt, — csakis egyszerű cserkészösvényekkel pótolhatjuk azokat, melyek természetesen kizárólag a gyalogvadászat (cserkészet) czéljaira szolgálhatnak s mindenkor csak egyetlen vadász által használhatók ugyanazon időben és erdőrészben, ha csak a terület nem olyan nagy, hogy különböző részein egyenkint több vadász is cserkészhet. — Hogy miként kell ezek készítését a legczélszerűbb módon keresztülvinni, annak elemi részét már a fent elmondottakból is következtetheti az olvasó, mert ugyanazon elvek irányadók ezen munkálatokat illetőleg is. Jó vezetési irányok a vadnak tartózkodási helyei felé — lehetőleg folytonos fedezet alatt, hogy a szemfüles vad meg ne lássa a cserkésző vadászt — oly kimunkált terepen haladhatva az, mely a lőtávolságba való nesztelen belopást (becserkészést) lehetővé teszi, mert míg a barkácsoló kocsira csak kevés ügyet vet a vad — kivált eleinte, míg lövés nem történt, vagy rossz tapasztalásai nincsenek, — addig a gyalogjában közeledő emberrel szemben a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetik s elég egy ágacska recscsenése, vagy egy mozdulat, melyet észrevett, hogy gyors eliramodásra ösztönözze, elriaszsza. Természetesen ami a helyes vezetési irányokat illeti, föltétlenül szükséges ezen munkálat pontos teljesítéséhez az erdőnek a legalaposabb ismerése, mert enélkül boldogulni nem lehet. Hanem a legrészletesebb helyismeret mellett is elkerülhetetlen — ha mindenben szakszerű eljárást akarunk követni — a vadas területnek képét nemcsak elmében, de a valóságban (illetve gyakorlatban) is akként érzékíteni, hogy az csalhatatlan, minden tévedést és feledékenységet kizáró módon tárja tekintetünk elé a terület összes alakulásait részletei és teljes egészében — s ezt természetesen csakis egy jó vadászati térkép segélyével érhetjük csak el. Mindenesetre készíteni kell, habár csak egy kis rajzot is a területről, melyben mint feleslegesnek, az erdészeti beosztásnak kihagyásával csakis a pagony nyilladékai, hegygerinczei, völgyei, völgyületszerű hajlásai s a vadásztér határai jelöltetnek be; azután pedig rajzunk ellenőrzése szempontjából újabb alapos helykémlő járlatokat teszünk a pagony minden részében s a terepviszonyokat illető befejező tanulmányaink s esetleges újabb felfedezéseinkkel kiegészítjük topográfiái ismeretünket. Azokat a terepalakulásokat pedig, melyek térképünkről még hiányzottak, mint útak, hajlások, tisztások stb. utólag beiktatjuk, sőt a föltűnőbb, talán fontosabbnak látszó pontokat lehetőleg még névvel is ellátjuk a mappában, vagy pedig sorszám szerint iktatjuk be. Az ekként keresztülvitt térképezés (kivált idegen, nem kellőleg ismert területen, mi a hivatásos vadászra nézve mindig igen fontos az alapos helymegismerés szempontjából) még a vadállomány szemmeltartása, számbavétele s a derék vadak megismerésére irányuló törekvésünkben is igen nagy segítségünkre lehet. A térképellenőrző s a kijelölés szerint történő további bejárások alkalmával felfedezett csapák és vadforgók utalása folytán ugyanis a legalaposabb tájékozást szerezhetjük magunknak a vadállományról s az erdőnek azon helyeiről, melyek a vad által jobban látogattatnak, amely tapasztalásokat aztán a sózók felállítása alkalmával fordíthatjuk továbbá hasznunkra stb. Az ily módon történő előmunkálatok természetesen egy-két hétnél előbb alig vihetők keresztül, miért is ahol — talán új berendezés czélzatából — előmunkálatokra van szükség, czélszerű azt már augusztusban elvégezni és a barkácsoló-útak és cserkészösvények nyomjelzése, illetve kijelölése után azonnal hozzá is fogni azok elkészítéséhez, hogy a vadnak ideje legyen velők a rigyetés idejéig megismerkedni, mert az új állapot eleinte tartózkodást, bizalmatlanságot kelt a vadban s csak lassanként, bizonyos idő múlva szokik hozzá a terep képének