Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Szeptember

29 lenállhatatlanul, hogy tort üljön egy szerelmes szív tragédiája felett S a rigyetés hangjai mind eró'sebbek lesznek s dörögve szállnak hegyen-völgyön át — az erdő egy másik daliáját híva fel életre-halálra szóló küzdelemre. — Szívünk összeszorul e nagyszerű mozzanat hatása alatt, lihegve kapkodunk levegő után s a „vadászláz" kimondhatatlan izgalma vesz rajtunk erőt; majd szinte megmerevedve, ihletett érzéssel csodáljuk a klasszikus alakot, mely kibontakozva az erdő szövevényéből, mint egy fenséges tünemény ötlik szemünk elé; — de a következő pillanatban már elhangzik a dörej s ott hever átlőtt meleg szívével a pázsiton elterülve a büszke dalia: a szív mártírja, ki a lombos világ királya vala. — Talihó! — Hála neked tegezes istennő, ki rám mosolyogtál, kinek kegyei legédesebbek a vadásznak! E hóval felszabadul a vadászat mindenre. A vizslászat legszebb napjai e hóban folynak le, amennyiben a vizslavadászatnak a szeptember a legfőbb hónapja. Válogatás nélkül lehet lőni ugyanis e hóban már foglyot, fürjet, noha ez utóbbiból még mindig akadnak kései fészekaljakból (vagy másodszori költésből?) származó gyöngécske példányok. — Az elkószáló fáczánok e hóban már szintén puskavégre szedhetők, habár tenyészhelyeiken rendesen vadászni még nem igen szoktak rájok. — A császár-madárnak csali-síppal való vadászata e hóval kezdetét veszi. — A túzokfiúk röpképesekké kezdenek válni s meleg napokkal a ritkás kukoriczások töklevelei alól, vagy a bokrosok közül vizslával kiugraszthatok. Az öreg túzokoknál is hasonló módon lehet eredményre jutni. Különben ahol sok van belőlük s állandó legelőkkel birnak: hajtással is próbálhatni ellenök szerencsét. Egyébként a túzoklövés tudvalevőleg a véletlen szerencsétől függ, még ha úgyszólván „bizonyosra" (?) megy is az ember; tényleg azonban kitömött túzok (maszk) segélyével gyakran czélt érhet ellenük a vadász. — A nyúllövés e hóban már kevésbbé aggodalmas a poczkos nyulak miatt, noha még mindig nem szűnt meg egészen a hosszú fülű Don Juan-ok szerelmi láza. Miért is a nyulat még mindig nagy kímélettel (válogatva) lövi a lelkiismeretes puskaforgató s legfölebb a konyha kedvéért hoz teritékre egy-egy siildőcskét. — A vízi-vadászat főleg e hóban nyújtja nagy változatosságánál fogva a legélvezetdúsabb mulatságot. — Sárszalonka alkalmas helyeken özönével, az összes vízi sneff-félék is bőven vannak, különösen széktavak körül s folytonos jövésmenésükkel igen szapora sportot adnak a türelmes lesvadásznak. — Az u. n. gyepicsirkék (vagy galambsneffek) is kiszállnak a tarlókra, gyepesekre s mivel a kocsit rendesen igen bevárják, alkalomadtán könnyű szerrel lehet belőlük egy-egy dús aggatékra szert tenni, ami — mellesleg mondva — nem megvetendő zsákmányt képez, minthogy különben is pompás (a sárszalonkáénál jobb) húsuk e hóban a legízletesebb pecsenyét szolgáltatja, mert augusztus havától kezdve legnagyobbrészt a tarlókon szedegetett buzaszem képezvén táplálékukat (alkalmilag torkig telezabál-