Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Szeptember

30 ván magukat maggal), igen meghíznak s u. n. parázshúsuk lesz. — E hóban — ha szép meleg idő jár — lőhetni még a tarlókon és legelőkön (nagy mocsárok és széktavak környékén) paprika- és szőkesneffeket (Tringa subarquata és alpina) is. — A szélkiáltó is húzni kezd. Korán reggel és késő délutántól estefeléig, gyönyörűen behúz a jól utánzott hívásra. Maszk őszszel szükségtelen, csak jól el kell tenni magát a lövésznek. Igen nagy vizeken e hó vége felé már a nagy szürke vadlúd is kezdi jelentgetni magát, sőt kócsagot is lehet olykor még lőni ott, hol rendes járása lévén, tavaszi húzásakor valami túlságos rápuskázás által óvatosabbá nem tétetett e különben is túlóvatos madár. Egyébként mivel e hóban hiányzik már a szép szálkás „kolcsag" dísze neki, ha csak nem tudományos czélból történik gyűjtése: lövés nélkül bocsájthatjuk el ezen immár úgyis fogytán levő gyönyörű szárnyast. — A nagy vadat illetőleg ez a hónap az, amidőn a szarvas- és dámbika s az őzbak úgyszólván mindenestől használható a mellett, hogy a vadászati gyönyörök legfenségesebbikét nyújtják Diana híveinek. Az agancsosok bőgése („rigyetése" üzekedés idején) ugyanis e hóban veszi kezdetét; melylyel együtt megkezdődnek az oly nehezen várt csérkészetek (cserkélés, szarvasbelopás) szép napjai: a glaszé-keztyüs vadászatok. Ha azonban e hóban szokatlanul hideg napok állnak be, e körülmény rendkívüli befolyást gyakorol a szarvasok nemi életére s korai üzekedést szokott eredményezni, úgy, hogy néhol két, sőt három héttel is előbb hallatszanak az első hangok, mintsem normális viszonyok közt várni lehetne. — A dámbikára már folynak és folyton tartanak a vadászatok; valamint a zergevadászatok is folytatólagosak. A vad tartózkodási helye. A szarvas, dám- és őzvad, valamint sortevad is már kezd falkákba, illetve kondákba állani. Általában e hóban már inkább együtt tart a vad, mint az előző hónapok forró napjaiban s inkább a nagy, sűrű erdőségeket keresi fel s a csöndes, elhagyatottabb pagonyoknak ad előnyt. — Az őzbak magánosan is kószál még s a sűrű csendes vágások képezik tartózkodási helyeit, melyekből csak este és reggel vált ki rendes, megszokott kijár óján („forgóján", „váltóján"). — A nyúl még mindig nem annyira vitéz, hogy a sűrűs helyeket, kukoriczásokat tarlókkal, ugarokkal cserélné fel, — azonban az igen gazos tarlókba, sűrű muharokba az öregebb legények ki-kifekszenek; a krumpli-földekre (a burgonyaszedés mozgalmassága következtében) azonban már ritkábban. — A fogoly szintén a kukoriczásokat s ezek közvetlen közelében a sűrűs vetemény földeket, igen nagy burgonya és burgundia táblákat, továbbá a bokros helyeket, füves, bokros kubikgödröket keresi — még mindig költési-helye köríiletben, ki-