Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Augusztus

15 mezőkre, berkekre (esetleg rétekre) dűlő részeiben (vagyis a határokon) konczentrál, honnét éjente a kuKülföldekre vált ki élelemkeresés végett és különösen a még lábonálló érett vetésben sok kárt tesz, legfőbbként pedig a szarvas és sörtevad, mely utóbbi a kukoriczásokban szokott leginkább gazdálkodni; ellenben a szarvas inkább a vetésekben okoz kárt járásai és heveredéseivel, — és a medve se szívesen látott viziteket tesz még a hegyi kisgazdaságok le nem takarított terményei rovására. Az apróvad a császármadarat kivéve, mely az erdei bozótost és kivált (nagy melegben) a patakmenti bozótosokat bújja, mind ki a mezőkre húzódik. Természetesen száraz, forró nyárban arra a tájára vonul a mezőségnek a vad legnagyobb része, ahol valami vizet találhat, különösen a fürj, fogoly és haris, mert víz nélkül el nem lehet. A fáczánra ugyanez áll. Általában a meleg elől minden síkon tartózkodó kisvad természetszerűleg elvonulni igyekezvén, nagy foiróságokban árnyasabb helyekre veszik magukat s a rövid, ritka növényzetben egyáltalában meg nem maradnak, Ilyenkor restek és úgyszólván mozdulatlanok és annyira eltikkadnak, hogy egykönnyen fel sem lehet őket verni, Bújnának minden giz-gaz mellé; a fürj még egy maroknyi fű alatt is meglapul előttünk, vagy a rendekben heverő kölesek és zabok alá búvik be, ahol akár kézzel is megfogható és annyira tartósan megül helyén, hogy szinte rágázol az ember, míg elszánja magát a kirebbenésre. A foglyok majdnem hasonló magaviseletet tanúsítanak, nagy meleggel a kukoriczásokban a töklevelek alatt hűselve, vagy remizek hűvösébe s egyéb a mezőkön található árnyas sűrűségekbe elvonulva, alig mozdulnak s csak némi fáradsággal zavarhatók íel. Általában forróságban minden vad mozdulatlan, ellenben kora reggel s az alkonyati órákban annál mozgékonyabbak s nappali fedett búvóhelyeiket elhagyják. Minél magasabb azonban a napi hőfok tartam, annál később vonul ki a vad a nyíltabb helyekre táplálkozás végett, bár tényleg midőn a nap ferde állást kezd felvenni, vagyis közel a horizonthoz kerül, akkor már a vadfélék legnagyobb része mozgásban van s minél inkább hanyatlik a nap, annál élénkebb a vad is. Természetesen a déli órákban egyáltalában nem található a tarlókon vad; ilyenkor a kukoriczásokba, magasfiivű, hűvös kaszálókba, krumplikba, nádgazos helyekre, kevésbé a herések és gazos burgundiásokba veszik magukat, mely helyekről csak 4-5 óra tájban (ha szél kerekedik akkor valamivel előbb) kezdik meg kivonulásukat a tarlókra, általában a nyíltabb helyekre, hol élelmöket szerzik. Specziel a fürjeket illetőleg, e kedves kis szárnyas főleg a búza és kölestarlókat szereti, ellenben rozs és zabtarlón — noha a lábon álló zabot özönével bújja — egyáltalában nem található. Szereti még a csenevész, ritkás, de itt-ott sűrügazos muharokat, valamint a kenderföldeket; az igen sűrű és magas tenyészetet azonban nem kedveli, mert az ilyenekben nem futhat, nem mozoghat élénk természetének megfelelőleg. Epp azért a magas, sűrű herésekben sem igen szeret tartózkodni,