Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Augusztus

16 de annál inkább a nagyon gazos búzatáblákon és a kukoriczások közelébeni ritkás, ligetes, luczernás pásztákban, kivált hűvösebb időben. Persze estenden legnagyobb részt szárnyon, lábon a búzatarlókra vonulnak, ahol azonban kevés a fürjnek való hely, mindenütt találhatni őket — kivált fürjhúzás idején — ahol csak egy kis fedett hely kínálkozik is számukra, így nem ritkán gazos árokpartokon is pompásan vizslázhatni rájok. A fáczánok e hóban már legnagyobb részt a mezőkön ütik fel tanyájukat, kukoriczásokban, rétek és herésekben töltve a nap melegebb részét. A vadgalamb-félék a hűvös erdőszéleket keresik s bizonyos helyekre inni járnak. — Szélkiáltók, fütyülő sneffek (Totanus fajok) és galamb-sneffek a vizek körüli tarlókra, legelőkre seregesen vagy kisebb csapatokban kiszállnak, az előbbiek bogarászás, az utóbbiak az érett gabnaszemek felszedése végett. — A vizek szélén a fiatal (idei) mindennemű gázló madarak (sneffek stb.) elszórtan egyesével is mindenütt találhatók; a mórsneft is már tömegesen keledezik s a sáros helyeken mindenfelé szerteszóródik, sőt esős időben még a szántóföldek vizenyős, kopolyás helyein és nedves (ritkás) kukoriczásokból is néha csapatostól rebbenthető; a nagy sárszalonka azonban most is inkább a nedves rétek füves helyein lappang. — A nyul a kukoriczásokban, krumpliföldeken (inkább a magas, jó hűst tartó krumplikban), muharban, herésekben és általában sűrű helyeken lapul. A tarlók és szántásokra még nem igen fekszik ki legfeljebb a vén nyúl; barázdákból se igen ugrathatni még nyulat; kubikokban, bokros helyeken azonban meglapul.