Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Deczember

egyéb puha anyagokból kényelmes vaczkot készít magának. — A fiak száma 3—4, melyek 10—14 napig vakok s körülbelül három hónapig szopnak, de néha tovább is. A nőstény rendkívül szereti fiait, szükség esetén odaadóan ápolja, védi s nyugtalanítás esetén azonnal más helyre viszi őket. A fiak csak négy hónapos korukban kezdenek a gyakorlati élet tevékenységében résztvenni, anyjukat éjjelenként rablókirándulásaiban követve és körülbelül majdnem 3 74 éves koruk­ban lesznek teljeseu önállókká és szaporodásképesekké; tökéletes fejlettségüket azonban második évükben érik el. — A nyest szintén kellemetlen bűzt képes terjeszteni, ha megszorul vagy indulatoskodik. de illata nem oly átható, mint a görényé. A nyuszt (nyusztmenyét, fanyest = Mustéla martes) szokása, természete és ösztöne ugyanaz, mint a nyest-é, úgy, hogy e tekintetben köztük párhuza­mot vonni felesleges szőrszálhasogatás volna. Alak- és kinézésre ugyan eltérnek s főleg nagyságban különböznek egymástól, minthogy a nyuszt nagyobb és erő­sebb is a nyestnél; de a szabad természet embere azon lényeges megkülönbözte­tést teszi, hogy a nyuszt torka és melle sárga, míg a nyesté fehér; ezen jelek szerint bocsájtja árúba is, az előbbi mindig s jóval értékesebb lévén. — A nyuszt a fáczánnak, fogolynak és fajdféléknek még a nyestnél is veszedelmesebb ellen­sége s nemcsak a fiatalokat pusztítja, hanem a tojásokban is nagy kárt tesz sőt belopja a kotló tojót is s fészkén gyilkolja le. Egyébiránt nincs szárnyas, vagy emlős, amelylyel csak megbirkózhatik, hogy ment volna támadása ellen Prédaszomja csodálatos; nemcsak éhségének kielégítése czéljából gyilkol, de sok esetben tisztán vérszomjbóL Nem egy példa volt rá, hogy a rőt-vadat is megtámadta s oly módon bánt el vele, mint a nyest szokta tenni, t. i. a vad nyakán levő litereket harapja szét, minek következtében a vad elvérzik. Hogy pedig a nyúl torkába beharapja magát, az egészen közönséges, gyakori eset e zsiványfajzat életében, amely egyébiránt amily ínyencz jó falatok dolgában, annyira nem válogatós, ha megszorul, amennyiben éhségtől kényszerítve, kígyó­val. békával, de sőt bogyókkal is beéri. Azonban csak a legnagyobb sanyarúság kényszerítheti arra, hogy nappali rejtekhelyét elhagyja s mint a nyest szokta, a falvakba vagy egyes mezei lakokba hatoljon, a baromfiak közt szerezni magá­nak kárpótlást. A dögre is szinte csak a legnagyobb szükségben fanyalodik rá; ellenben a méz ínyencz falatja s e mellett főként a tojás. Zsákmánya után rendesen reggeli és esti szürkületkor és éjjel jár, a nappalt faodúban, ragadozó madarak által elhagyott fészekben, sziklahasadékban, mókusfészekben stb. alvással tölti. Általában nappal ritkán jár zsákmány után és csakis nagy, jól fedő sűrűségekben, háborítatlan helyeken, ahol teljes biztonságban érzi magát. Meg kell még említenem, hogy ahol nagy őzállomány van, roppant károkat tehet e vadban, mert az egészen fiatal őzgidákra (éppen mint a nyulakra) roppant veszedelmes; de igen sok mókust is elpusztít, ahol van, mert daczára e mozdula­taiban oly ügyes állatnak, a nyuszt mégis képes zsákmányul ejteni. — Növény tápanyagai közül kedvencz eledele a nyusztnak a különböző vad és nemesfajú gyümölcsfajok (szárítva, aszalva vagy nyersen), továbbá az áfonya és berkenye, általában változatos étlap tekintetében a nyesttel megegygyez. — Lakóhelyére

Next

/
Thumbnails
Contents