Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Deczember

218 mány után. a nappalt összegöngyölödve, alvással tölti. Leginkább 8—10 óra között este és éjfél után 1—4 óra között vonul ki rablókalandjaira, amit jó tudni a hivatásos vadásznak! Váltóját s fel- és leszálló helyét mindig pontosan betartja s ok nélkül helyét nem változtatja. — Képességei és érzékei igen kifejlettek; rendkívül ügyes mászó, jóltud úszni s olyan nagyszerűen s merészen ugrik. —- kivált veszély esetében,— hogy szinte a hihetetlenséggelhatáros és mindig talpra esik, mint a macska, — anélkül, hogy valami baja esnék neki. Futása ugrásszerű, de nem valami gyors; a mászásban sokkal nagyobb mester; a simára gyalult oszlopra is gyorsan felkűszik. Különben nagy álomszuszék és sajátságos tulajdonsága a szertelen izgatottság szokatlan zaj, égiháború, vagy nagy veszély esetén. Ilyenkor az ijedtségtől és félelemtől szinte elbódul, vakon rohan ide-oda, szóval úgy elveszti a fejét, hogy menedékhelyét nem találja meg s gyámoltalanságában valami lyukba vagy hasadékba dugja a fejét, azon meggyőződésben, hogy így biztonságban van. Rémségesen fél a kaszaköszörüléstől, dobolástól, kerepeléstől, lánczcsörgetéstől és minden csörgő, csörömpölő zajtól. —- Tulajdonképpeni hangja alig van (én még nem hallottam), hanem dühében és fájdalmában herreg, ezenkívül macska módjára fúj és köpköd. Tartózkodási hely dolgában a görénynyel sokban megegyez; váltogatva használja tartózkodási helyül a sziklalyukakat, földbe ásott elhagyott róka- s borztanyát, odvas fák üregeit, mókusfészket, nagyobb madarak fészkeit; leginkább azonban a köves helyekhez látszik vonzódni, ellenkezőleg a nyuszttal, mely inkább a fástanyát, a lombot, odút kedveli. Innét némely vidék vadászainak tájszólása, az elsőt „kövinyest"-nek, az utóbbit „fanyest"-nek nevezvén. — Tartózkodási helyéül a nyest általában mindig rejtett helyet választ; de kivált telente az emberi lakokban is felüti tanyáját és főleg a magánosan álló házakat választja ez is, mint a görény és kivált elhagyott házakba, gunyhókba szereti magát elszállásolni. Megbúvik a szénapadlásokon, omladékok között, fa és rőzserakások alatt, hidak alatt stb. Természetesen, ha a házak közé veszi magát, jaj a baromfi-ólok nemzetségének, de még a galamboknak is ám! Ha máskép nem juthat a baromfiakhoz, beássa vagy berágja magát az ólba, dúczba s roppant vérengzést visz végbe a megriadt baromfiak között.*) — Megemlítem még, hogy a nyest prédáját — nagy óvatosság s ravasz, elővigyázatos, kémlelődő körültekintéssel járván úgy a földön, a bokrok között, mint a fák kinyúló ágain — kiszámított ugrással keríti hatalmába; nagyobb állatoknál mindenekelőtte a nyakat, illetve a légző szerveket iparkodik átszakítani éles fogaival, azután a nemes részeket marczangolja s ezekkel elégíti ki étvágyát, — A nyest pacsmagolási (párzási) idejét abszolűt pontossággal megállapítani nem lehet, de leggyakrabban februárra esik az; de a jóval későbbi párzási esetek sem ritkák. A szerelmi lakzi nagy marakodásokkal jár. A nőstény 9 hétig hordozza terhét s ezen idő alatt széna- és szalmakazalokban, farakások között, rőzse alatt, füvek között, általában mindig jól elrejtett s hozzáférhetetlen helyen tollakból, szalmából s *) Amely baromfi-ólban vagy galambdúczban menyét űzte garázdaságát, az iránt a helyiségek iránt az állatok oly ellenszenvvel viseltetnek, hogy még kifüstölős és a padlózat lúggal való felsúrolása után is nehezen szoktathatok oda vissza. -