Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Deczember

204 s a vadásznak járását is. — Ólmos esők alkalmával, midőn a kevés mozgású szárnyasvad szárnyai a szó betűszerinti értelmében testükhöz fagynak, szinte nagyon résen kell lenni a vadásznak a fáczánosokban, fajd-dús területeken s ott, hol állandó túzok-tanyák vannak, mert különben a magával jótehetetlen vadat a kóbor parasztebek, rókák, orvmadarak és varjak igen megdézsmálják. — Természetesen ezenközben minden friss hóesés újabb tanulmányokra ad alkalmat a vadásznak, — nemcsak a hasznos vad számontartása, de a kártévők jelenlétére, illetve azok számára és fajára nézve is, mert régi vadászmondás szerint: „a legjobb vezető eb a friss hótakaró.'

1' Különösen tehát midőn éjjeli havazás volt, mely hajnal előtt megszűnj elodázhatlan kötelességének tartsa a vadász (ily esetek alkalmával a tél egész folyamata alatt) pagonyát a legszorgalmasabban körülcsapázni, hogy a havazáskor igen nyugtalanul ide-oda mozgó vadnak mennyiségét is megállapíthassa. A friss hótakaró oly nyitott könyv, melyből minden igazvadásznak alaposan kell tudni olvasni. Maga a vad jegyzi be annak egyes lapjaira járása idejét, irányát, módját, sőt egészségi állapotát is; e könyv adja meg a módra nézve az utasítást, amely szerint intézkedni kell a ragadozók irtása czéljából; de a friss csapalió egyúttal értékes és pótolhatlan nyitott tankönyvet képez még arra nézve is a fehér lepelbe beírt ákombákjaival, amelyeket a vadásznak tudni oly felette fontos. A vadak nyomai, csapái ugyanis felvilágosítanak bennünket a vad váltói és tartózkodási helyeiről, amellett, hogy a hótakaró lehetővé teszi a veszedelmes kártévők kinyomozását. Oly vidéken, hol a farkas és hiúz meg szokott fordulni, különösen igen fontos minden friss hóesés, mert e két bestiának a vadászterületre való beváltása úgyszólván már az első órában kell, hogy tudomására jusson a vadgondozónak, hogy aztán tűzzel-vassal, éjjel és nappal megsemmisítésükre törekedhessék, különben jaj, különösen az őzállománynak! — A héjakosarak, karócsapdák s egyéb fogóeszközök szorgalmasan utánnézendők. Száraz téllel, midőn a kártévő rágcsáló állatok néha felette elszaporodnak, a héjakosarakban megfogott vércsék és fiatal ölyvek (Buteo vulgáris) szabadon bocsájhatók, mert ezek ilyenkor nem tesznek kárt a vadállományban, csak erős telekkel, mikor tartós magas hóállás van s ennek következtében az éhségtől, hidegtől elcsigázott vaddal könnyen elbánhatnak; a gatyás-ölyvet (Archibuteo lagopus) azonban sohasem kell kímélni. —Akár van hó, akár nincs, most van a legfőbb ideje a csapdákkal és mindennemű fogóeszközökkel való manipuláczióknak, mely tevékenység a hivacsak élvezet lehet, mert ha ez a mesterség aközönséges kísérletezés nívóján túl emelkedve, a gyakorlati szakértelem biztonságával foganatosíttatik. igen szép és hálás sikerekkel kecsegtet s a művészetig lehet benne vinni. Hanem „rá kell születni" — mint mondani szokták. A közönséges tehetség ritkán emelkedik túl benne a kezdetlegesség tását odaadóan teljesítő szakvadászra nézve