Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Deczember

197 szegény tapsifülesek között, hogy aztán nemsokára beálljon a nagy nyugalom azok közt az agyonzaklatott szegény zajaczok között, melyek még nem bukfenczeztek által a túlnan való vadásztérek puskaporszag nélkül való tájaira, ahol állítólag majd a nyúl lövi a vadászt, eszi meg a rókát, hajtja az agarat s lészen más czifra dolog is, ha eljő a nagy visszatorlás ideje. Azért hát gyilkos vadölők majd vezekeljetek, ha beáll a nagy szilentium ! * * * A legnagyobb nyúlvadászatok e hóban folynak le. A nyúlon kívül a sörtevad képezi még a szenvedelmesebb sport tárgyát; 'ahol azonban nem czél az állomány megsemmisítése, e hó vége felé a lelövést lassanként abban lehet hagyni, mert a kormos mumusok görgetni (búgni, vagyis párosodni) kezdenek s kivált ha korábban beáll a szigorúbb téli időjárás, még nagyon le is soványkodnak. — Az őzbak még lőhető lévén az erdei hajtásoknak némi érdeket kölcsönöz ha pecsenyevadászatról van szó, mert más czélból most már, vagyis mint sport-vad szóba nem jöhet. — A szarvas- és dámtehén, úgy az őzsuta lelövése is folytatható a vadállomány szabályozása érdekéből e hó végéig, midőn is a tilalom védelme alá kerülnek. — Zergére már deczember 15-től (augusztus l-ig) tilos a vadászat (9. §. c.). — A róka szerelmi lakzira készülődvén lehetőleg szorgalmazandók a róka-hajtások, mielőtt még a ravaszdi elvonulna a most hozzáférhetetlenül biztos sánczai közé (télen a fagyos földben ugyanis nem lehet rókát ásni). Ha nagyon megszaporodott a számuk, tiszta időben hideg, havas éjeken, midőn a ravasz vöröskabátos kutyamódra kahogva kopóként hajtja a nyulat, alkalmas helyen lesből is kell pusztítani a szorgalmas vadóvó vadásznak. — Hegyes vidéken néha a farkast is meghozza a mérges zimankó, vagyis mint mondani szokták: a „farkasordító hideg" és nagy havazások. Friss havon a nyoma azonnal elárulja a szemes vadásznak s ha tartós a maradása a vidéken, lesgunylióból lódögön (holdvilágos éjeken) lövésre kaphatja a türelmes vadász az őzirtó bestiát. Aki ért hozzá fazék segélyével utánozni a farkas ordítását (vonítását),ily módon igen könnyen puska elé csalhatja az egymáshoz ösztönszerűleg szító csikaszokat, melyek nagy pusztaságokon, vagy hegyalji vidékeken a juhaklokra is rákapnak kemény telekkel, mely esetben alkalmas helyen lesbe ülve, néha igen szép lőalkalmak kínálkoznak. Pusztákon legczélszerűbb aklok közelében levő magas kazal vagy asztag tetején (bundával, szíverősítővel jól ellátva) ülni el lesbe s lehetőleg világosodásig, illetve a hold lementéig nem mozdulni a magas trónusból. — Közép- és apróvadból most már nem sok lőni való kerül. A fáczán és fogoly-vadászatok lassanként zárlatra kerülnek, legfeljebb hajtások alkalmával idéznek elő még egy kissé élénkebb puffogatásokat. A szigorú napok beálltával azonban, midőn az emberi lakokat kezdi megközelíteni a fogoly az éhség és hideg következtében, tisztességes vadász többé nem