Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
Deczember
198 emeli e vadra fegyverét, úgyis sokat elpusztít belőlük a héja, sas és a paraszt. — Kósza fáczánok a határszéli folyók s erek nádasaiban és egyébb sűrűs helyeken hajtókkal kiröppentve, kivételesen néha még igen jó mulatságra adnak alkalmat. — A túzok most már leginkább csak nagy lovashajtásokkal keríthető puska elé. — Császármadárra e hó első napjától fogva tilos a lövés, általában az ehető húsú erdei madarak közül, a vándor rigó-fajokon kívül, alig van mire kisütni a puskát. — Vízivad a nagy nyilt vizeken, távol a partoktól tanyázván, rendes vadászat tárgyát nem képezheti; gyenge telekkel azonban a meleg források, csatornák, jó vadtartó helyek mindig,' csakhogy egy-két lövésre valamennyi szárnyas elriad a tájékról s más leszálló helyet keres magának. — Hótlan, gyenge idővel a vadludaknak állandó, tartós húzásuk van s ivó- s legelőhelyeik körül a vetések mellett lesből, kellemes vadászszórakozást nyújtanak. — A szőrmés és szárnyas-ragadozókat, valamint a szarkát, mátyást és szürke varjút tűzzel-vassal pusztítani, irtani kell a gondos vadóvónak, de éppen nem válik szégyenére a vadász minőségére sokat tartó gavallér vadásznak se, ha hébe-hóba egy-egy razziát intéz a vadászat szárnyon és lábon járó kártévői ellen. — Ahol nagy sasok telepedtek le, alvóhelyeiket fölkutatva s havas időben fehér lepedőbe vagy fehér fésülő-köpenybe burkolódzva, igen sikeres esti leseket lehet rájuk intézni, valamint holdfényes tiszta időben éjjeli belopásokkal is lehet kísérletezni ellenök. A vad tartózkodási helye. A fővad a hideg és szél ellen a sűrűségekben keres menedéket s falkákban áll s jár; a kényes őz az árnyas vágásokat keresi; az őzsuta elrúgván magától borját, a bakkal a sűrű gazban bujkál; meddők és gidák (őzborjak) lanyhább idővel az új vágásokba is szívesen kiváltanak. — A sőrtevad szinte a sűrűsben* széltől védett völgykatlanokban keres menedéket. A koczák és malaczok kondákban tartanak együtt, csak az erős kanik (kanok = agyarasok) hevernek külön, moh, haraszt és avarral bélelt vaczokban húzódva el nagy lustán az idő mérge elől. A borz már bent pipál sötét sánczai közt; a vadmacska és róka is búvik a téli zimankó elől, vagy legalább is nem messze odújától tartózkodik. A medve szintén sötét helyen nyalja (?) a talpát, ha beriasztja a csípős északi szél fütyülése. A nyest, nyuszt, meny étek, úgy a görény, valamint a mókus, csak tiszta, csendes időben búvik elő odvából, — ha az éhség kergeti. A nyúl úgyszólván mindenütt található; erős