Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Augusztus

9 már a levegőben valami, az sejthető abból az izgalomból, mely a költözködő madaraknál már is nyilvánul. A madárság ugyanis egyre sokasodik, jön s megy a tavakon, sőt némelyik falkázni kezd; itt-ott már a bíbics is csapatostól rebben. Pedig még jó távol van az igazi búcsúzkodás ideje. Egyébiránt a mostani jövés-menésük csak aféle kósza járás-kelés számba menő, egészen lokális jellegű mozgalom még. Hanem a kacsák már nagyon benne vannak a csavargó „ hangulat "-ban s izgatott mozgalmaik valóban aféle „előkészítő tanfolyam" jellegével birnak már, amely bevezetését képezi az igazi nagy (őszi) hurczolkodásnak. Erre mutat szabályos húzásuk is különben, mely már a délutáni órákban kezdetét veszi s belenjnílik az esti szürkületbe. És mozgalmaik napról-napra mind élénkebbek lesznek — általában a vízimadaraknak — s mindig több és több élvezet jut ki e réven a vadásznak. Általában az augusztusi víziTliorbiim rajza. TÜKÉS KACSAK. vadászatok a madárélet változatossága s mozgalmainak szaporasága folytán talán a legélvezetesebbek és egyszersmind leghálásabbak is. Szüntelenül kielégítést nyer a szenvedélyünk, a szemünk, sőt még a fülünk is. Nem kell órákig várni, mert folyton jön valami — és a puskaropogás alig szünetel. Most ez jön, most az jön, hogy alig győzzük fizikai erővel a szakadatlan ténykedést s kifárad a szemünk a folyton váltakozó mozzanatok szemmeltartásában. Gémek, kacsák, sneffek váltakoznak az élő figurákkal telehintett csillámtenger légkörében, melynek staffázsa a remek kék égbolt, mely mint átlátszó üvegfedő veszi körül a fényben úszó tájat. A leáldozó nap aranyos viszfénye olykor rávetődik egy kócsag vagy sirály szárnyaira és meg-megragyog egy pillanatra fehér, hótiszta tollúk, amikor keresztezik ezt a ragyogó kékséget, vagy mikor lecsapnak a vízirózsás tóra. Lassanként aztán halványság fogja be a lenyugvó naptól