Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
166 get magába szívja, miáltal egy az őz májában található parasita féreg — melyet az őzek nedves vagy elárasztott réteken való legelés alkalmával magukba vesznek — kifejlődését elősegíti, ami sokszor kimúlásukat is okozza, Ez csak mellékesen legyen említve azért, hogy a téli etetési előirányzat összeállításánál és a szénamennyiség megállapításánál tekintetbe vétessék. Aki a szükséges szénamennyiséget saját réteken termelheti, igen okszerűen cselekszik, ha azokat kainit-tal és őrlött Thomas-salakkal trágyázza. Ezen műtrágyázás nemcsak hogy a legcsekélyebb költséggel gazdag termést ad, de a széna minősége és jósága vadetetési czélokra, különösen mészben szegény talajnál, utólérhetlen. Oly hegyi réteknél tehát, melyeknek szénatermése a vad etetésére fordíttatik, ezen trágyázást mindenkor kellene alkalmazni. Ha a téli etetéshez szükséges takarmány be lett szerezve, akkor a vadásznak még a meglevő etetőhelyek rendbehozataláról és új etetőhelyek felállításáról is gondoskodni kell. Új etetőhelyek létesítésénél különös gond fordítandó arra, hogy ezek megfelelő helyen állíttassanak fel. Tekintettel arra, hogy a fiatalosokban a vadak sok kárt szoktak tenni, az etetőhelyeket sem ültetvényekben, sem pedig azok közelében s annál kevésbbé rudas állabokban vagy ezekhez közel nem szabad felállítani, ^-Ja fák lekérgezésében előálló károk kikerülése vagy csökkentése miatt. Koros, mindenféle fanemekkel elegyített állabokban — különös tekintettel a luczfenyőre — legczélszerűbb az etetési helyeket téli vágások közelében felállítani. Csendes, szél által védett, déli fekvésű, régi, de jó karban tartott, a nyilvános közlekedésből azonban kizárt útak mellett fekvő helyek különös figyelmet érdemelnek azért, mivel utóbbi körülmény a takarmány oda fuvarozását nagyon is megkönnyíti és ezáltal ol/ csóbbá teszi. Éppen olyan kívánatos az is, hogy források, folyóvizek és mocsaras helyek legyenek közel. Az etetési hely közvetlen közelében a takarmány eltartására egy tágas félszer állítandó fel, melyben a lombtakarmány közvetlenül a termelési helyről még nyáron befuvarozandó. A félszerben egy kényelmes, az etető felé tolóablakokkal ellátott helyiség legyen, melyből a vadász a vadat megfigyelheti, összeolvashatja, valamint a tenyésztésre alkalmatlan, gyenge darabokat és meddő sutákat lelőheti. Fővad számára az etető lehetőség szerint úgy rendezendő be, hogy kifelé köralakban s egymástól egyenlő távolságra egyegy oszlopon nyugvó, könnyű zsindelyfedéllel fedett kis szénatartók, a belső területen pedig szétszórtan, deszkákból összevert 75—100 cm. magas oszlopocskákon megerősített etető-vályúk legyenek a szemes eleségre. Két darab vadra egy szénatartó és három darab vadra két etető-vályú számítandó. Az etetőhely belső területén még 4 m. hosszú, vízmentes, zsindelyfedéllel fedett közös etetővályúk is állítandók fel, melyek a száraz takarmány egy részével (lóhere, széna) 5—8 cm. hosszú szecskára vágva töltendők meg. Ilyen berendezéssel a fiatalabb vadról is gondoskodunk, mely ha az etetőhelyekről a nagy vad által kenyérírígységből visszaszoríttatik is, takarmányban elegendően el lesz látva, Védett helyeken a takarmány a fő- és őz vadnak közvetlenül a földre is kiteríthető, de ott, hol hófúvásoknak van kitéve, ezek ellen egy a széliránynyal szemközt fekvő és mélyen lenyúló fedéllel látandó el. Ahol az őzvad a fővaddal együtt fordul elő, ott szükséges, hogy az etetési hely körül nagyobb terület bekeríttes-
