Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

167 sék, a kerítésen pedig nyílások hagj^assanak, melyeken át az őzvad beválthat a fővad azonban nem. Az ilyen bekerített helyen az őzvad soha sincs háborgatva, egészen biztonságban érzi magát s az eléje rakott takarmányt zavartalanul élvezheti. Ami az időt illeti, melyben a vad téli etetését meg kell kezdeni. legczélszerűbb — tekintet nélkül az időjárásra, — az etetést november elején kezdeni, azért, hogy a vad a szigorú tél beállta előtt az etetőkhöz hozzászokjék s azt késő tavaszig addig folytatni, ameddig a vad a takarmányt fogyasztja, mert a hirtelen átmenet a száraz takarmányról a friss zöld takarmányra, különösen a gyenge daraboknál, könnyen hasmenést okozhat, miáltal sokszor egyes darabok el is pusztulnak s így az összes etetési kiadások is kárba vesznek. Ily eljárás mellett a vad korán megismeri az etetőhelyeket s a szigorú tél beálltával nem kell azokat keresgélnie, miközben — ha későn kezdjük az etetést — a vad lesoványodik, míg azokra ráakad és az idő viszontagságok behatásai alatt könnyen el is pusztul. Kipróbált szer a vadat gyorsan az etetőhelyekhez szoktatni a Holfeld K. főerdőmester által feltalált és általa gyártott aromatikus növényekkel kevert, úgynevezett vadetető-por (Wild futterpulver). Ha a vad ezen készítmény ízéhez és szagához hozzászokott, akkor azt előszeretettel fel is keresi. A felsorolt takarmányfélék egyaránt alkalmasak a fő-, dám- és őzvad etetésére. Kivételt képeznek: a száraz takarmánynál a széna és sarjú, a gumós növényeknél pedig a burgonya, melyekkel az őzeket nem kellene etetni. Igen czélszerű az előbb említett közös etetővályúkban szecska alakjában kitett száraz takarmányt Holfeld-féle vadporral behinteni. A többi takarmányféléket, még pedig a szemes és hüvelyes eleséget, őrlött, szaggatott vagy zúzott állapotban, a gyökér és gumós növényeket pedig felvágva és az említett porral beszórva nyújtjuk a vadnak. Fővad részére naponta és darabonként adni kell: a különféle szemes eleségből O.75 kilogrammot, malátacsíra, búzakorpa és szárított sörtörkölyből O.25 „ lóhere vagy jó hegyi szénából l.oo „ Holfeld-féle porból O.os „ lombtakarmányból 1 kévét. rt Ozvadnak naponta és darabonként: a különféle szemes eleségből O.20 kilogrammot, malátacsíra, búzakorpa és szárított sörtörkölyből O.10 „ Holfeld-féle porból O.02 „ és minden tiz darab őzre két kéve lombtakarmányt. / Ugy a fő-, mint az őzvadnak fentieken kívül még vágott gyökér és gumós növények, tölgymakk és zúzott gesztenye is adandó. Hogy tavaszkor a vad a száraz takarmányról a zöld takarmányra való átmenetet annyira meg ne érezze, nagyon tanácsos sós vízben áztatott szemes eleséget is adni neki. Úgyszintén gondoskodni kell arról is, hogy a vadnak télen át is természetes tápláléka legyen. Ha az etetőhelyekhez közel vágásokat kijelölni nem lehet, akkor igen fontos és tanácsos lucz-, jegenye-, erdei fenyőfákat vagy nyárfákat dönteni. Ez nemcsak hogy hozzájárul a vad jó konzerválásához, de csökkenti a vad ál-