Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

138 sok oly abszolúte hasznos (!) egérvadászokká avatták, melyek (szerintük) a világért sem tennének semmi kárt, csak hasznot, mindig csak hasznot, s mint ilyenek, valóságos szentek ők! — Hogy a fönti híres theoriát illetőleg a gyermekes képzelgés mily badarságokat képes kisütni, annak illusztrálására mutatóul ide iktatok néhány passzust. Brehm Alfréd volt az, aki fölállította bámulatos elméletét az ölyvek (és varjak !) hasznosságáról. Szerinte a közönséges ölyv napi fogyasztási szükséglete 30 drb egérre rug, ami egy év alatt 10,950 darab egérnek — s egy pár ölyvet és két fiókát véve számításba (ez utóbbiakat csak 8 havi idővel), együtt 36,000 darab egérnek elpusztítását jelentené. — Blázius azt állítja, hogy száznál több ölyvet vizsgálván meg, a gyomrukban égéi nél egyebet nem talált (ugyancsak erős hit kell liozzá!) s azon következtetésre jő, hogy egyetlen ölyvpéldány naponta 10—12, sőt 30—32, évente pedig legkevesebb 3, sőt 6000 (egy ölyvcsalád tehát 50,000!) egeret pusztít el. — Gloyer hasonló furcsa állításokkal áll elő, ki annak bebizonyítására, NŐSTÉNY ÉSZAKOROSZORSZÁGI ÖLYV. hogy csakugyan ártalmatlanok az ölyvek a vadállományra nézve, illetőleg hogy mennyire hasznosak a mezőgazdáknak mint hasonlíthatlan egérpusztítók, nein röstelt egész halmaz értekezést összeírni különféle szaklapokban, anélkül természetesen, hogy oktatása fogott volna a vadászokon, kiknek a ragadozók veszte s a hasznos vad gyarapodása és nem a szürke theo-