Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
139 riák alkalmazása képezi egyik tő életczélját . . . — Martin, a berlini múzeum praeparátora, szintén azzal hozakodik elő, hogy számos ölyvet eledelének megvizsgálása czéljából bonczolván, a gyomrukban egérnél egyebet nem talált (hiszi a kánya!) stb. — Hogy az ölyv egeret is fog, azt magam is láttam és bonczolás útján meggyőződtem róla, — ámde ez csak akkor történik, ha annak szerzése semmi fáradtsággal nem jár, szóval, ha könnyű szerrel hozzáférkőzhetik, illetőleg inkább csak szorultságból: ha más nincs, adja rá magát a macska mesterségére, de mint mondám, csak akkor, ha az nem kerül valami túlságos fáradtságába, például kazalok, boglyák körül, vagy pedig elhordott gabonaasztagok, széna- és szalmaboglyák helyén, hol a takarítás után a hajléktalanul maradt rágcsálók elkényszeredve, ide-oda futkosnak; azonképen egérvész idején, mely jelenség túlnedves őszökön az Alföldön gyakran felszokott lépni, amidőn is az apróbb rágcsálók valami döglesztő nyavalya által lepetvén meg s többnyire egy tő l-egyig eltetve. sedve, lyukaikból — talán a menekülési ösztön által is hajtva — előjönnek s féldöglött állapotban kint mászkálván, igen könnyen megkaparítható prédául kínálkoznak. Már most egy ily alkalommal magát jól telezabált s esetleg bonczkés alá került ölyvet alapul véve, illetve a benne talált egérhalmazról Ítélve azt következtetni, hogy minden egyes e fajú madár naponta 10—12, sőt 30 drb s így egy család évente 50,000 darab egeret, gözüt emésztene el, kissé merész dolog, olyan, melyet a józan ész el nem fogadhat. Tudja a gazda, az erdész és minden vadászember, hogy az egerek s egyéb rágcsáló állatok kora tavasztól késő őszig nagyobbrészt a földeken, lyukakban tanyáznak, oly helyeken, hol életfeltételüknek megfelelően gabnaneműek, magvas vetemények, bokros növények stb. találtatnak s napközben biztos búvhelyüket ritkán és csak rövidke időre hagyják el. minthogy fajlagos szokásukhoz képest az éj képezi tevékenységük idejét. Mikor fogja taliát az ölyv a maga 30 darab egerét ? Talán azokat keríti meg, melyek nappalonta előbújnak?Ha azok egészségesek, kötve hiszem! A semmiesetre se kiváló mozgékonyságú ölyvek a hihetetlenül fürge s e mellett a lyuk szájától alig pár arasznyi távolságra motoszkáló állatkákat még csak meg sem közelíthetik. Avagy talán a levegőből csap le rájuk sikerrel az ölyv? No, az meg épen abszolúte lehetetlen, mert mire rézsút irányban meglehetős lassan lecsapó s magát a mozgó árnyékával is többször mint nem eláruló ölyv a rendkívül szemes és fürge állatkákhoz férkőzhetnék, már azok rég földsánczaik közé menekültek. Dictum-factum, sehogy sem lehet kitalálni, mily módon jut liozzzá az ölyv a maga 30 darab egeréhez napjában?! De hogy ennek a nagy quantumu egérfogyasztási theoriának az abszurditását minél világosabban bebizonyítsam, egy gondolkozó vadász számításai alapján mathematikai segédeszközök igénybevételével is szükségesnek találom azt a következőkben kimutatni: Az állíttatik ugyanis, hogy az ölyv napi fogyasztási szükséglete 30 drb egérre rug, ami egy év alatt 10,950 egérnek felel meg. Már most egy pár ölyvet s két fiókot véve számításba és csak 8 hónapi idővel: együtt felemésztenek tehát 36,600 drb egeret (persze papiroson). Ezt az időt azonban helyesbíteni kell, mert az ölyv nem tölti nálunk az egész évet (a téliek nagyobbrészt délszaki és északtáji vendégek), csak épen 10 hónapot s a két fiók is csak 7 havi idővel
