Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
Í3i dát karmai közt a magasba emeli. A kisebb madarakat — tollúktól meg sem kopasztva — mindenestül elnyeli.* Nem ritkán 3—4 teljesen kifejlődött (röpképes) fürjet is találtam gyomrában. A kisebb madártojásokat is hasonlóképen héjastól szokta elnyelni.— A fürjeket rendszerint este és hajnalban vadászsza, midőn azok a vetések szélén, vagy a kaszálók tisztásain és ritkásabb helyein pitypalatytyolnak. Mindig a hang után megy, szorosan a fű felett repülve s váratlanul csap le a torkaszakadtából vaváukoló és pitypalatytyoló fürjre. Különösen sok fiatal fürj esik e rabló zsákmányául, de sok fiatal szárcsát, vízi-csirkét és vízi-tyúkot is elpusztít. Ha a fiatal úszó-madarak közeledtét észreveszik, csapatostól igyekeznek a sík vízre jutni, hol víz alá bukva, kerülik ki a veszélyt. Ha csekély vizű, vagy partmenti nádas van közel, abba szaladnak; de mind hiába minden menekülési kísérletük, ha észreveszi őket ez a szemes nádizsivány. Sokszor egyik nádszálról a másikra ugrálva, félóra hosszáig is elkergetőzik velük, de végre mégis sikerül egyet nyakoncsípnie. Ez a faja a kabának még körmönfontabb kutató, mint a többi faj. Minden cseretet, nádbokrot megvizsgál, körülkerülget és a gyanúsakhoz többször is visszamegy, erősen f urkésződve. vizsgálódva:,.nem-e hallgat valami a bokorban." Ha a lápon valahol lövést hall, rögtön ott terem, azon alattomos utógondolattal, hogy az elejtett vadat elorozhassa. Kacsa-lesek alkalmával gyakran csak azt veszi észre az ember, hogy mellette, vagy a feje fölött húz tova. Az kétséget sem szenved, hogy a vadászt ismeri és hogy a lövések jelentőségét tudja, mert amint a vadász elhagyja leshelyét, azonnal ott terem a közel vidék valamennyi hasonfajú ragadozója s a környéken nagy kutaszkodást visznek véghez a sebzett vadak feltalálása czéljából. Végül megjegyzem, hogy a C. cyaneus és pygargus alak szintoly veszélyes a fogoly- és fürj-fiakra, mint a sárgafejű faj. sőt a foglyokat illetőleg az öreg falkásakatis megtámadják, nemkülönben a mezőre kijáró házigalambokat is üldözőbe veszik néha, noha röptében nem képesek zsákmányukat megragadni. Azonban ezekkel, úgyszintén minden más csapatban járó madárral szemben, egy praktikus eljárás segíti őket czéllioz. Ugyanis addig űzikhajtják a fölvert csapatot, míg végkimerülés következtében egy a többi közül alá nem hullik vagy le nem ül; ezzel aztán elbánnak kegyetlenül. Különben ezt a vadász-fogást — úgy látszik — a többi faj is követi. — A C. cyaneus alakot illetőleg, noha a vadászok általában ügyetlen jágernek tartják is, mégis sokszor ellenkezőt kell következtetnünk praktikus csínyjeiből, tagadhatatlanul észre valló eljárásaiból, különösen ha figyelemmel kísérjük sárszalonkavadászatait. melyeknél nagy ravaszsággal párosult vadászati ügyességének, körültekintő óvatosságának és számító eszének valóban meglepő példáit adja. Mert tény az, hogy a kurta réti giz-gaz, nádtorzsok s több efélék között gunnyasztó sárszalonkát gyakran sikerül belopnia s mielőtt ez a különben rendkívül szemes madár a menekülést megkísérthetné, már gyors lecsapással megkaparítja (főleg kora tavaszszalés őszszel űzi szalonkavadászatait). Ennek a fajnak különösen annyira ínyencz falatja a tojás, hogy néha vakmerőségekre is vetemedik ennek szerzése * A madarakat fejjel fölfelé szokta elnyelni; ellenben a C. cyaneus alak mindig a fejénél kezdi el a szárnyas felfalatozását.
